Milyen a normál tinédzser viselkedése? A legtöbb szülő felkészül a bizonyos mértékű dacra, hangulatingadozásokra, és a családi szabályok elutasítására.
A kamaszokat a szülők arra biztatják, hogy költözzenek el, legyen iskola utáni munkájuk esetleg, tanulják meg, hogyan kell új ismeretségeket szerezni, és tudják a pénzt felelősségteljesen kezelni.
Ez az, amikor problémák merülhetnek fel a határokat illetően a takarodóval, vagy a nem megfelelő baráti társasággal kapcsolatban. A korábban betartott szabályok megszegése a bizalom elvesztését eredményezi és a szülő-gyerek kapcsolatot megpróbáltatásoknak teszi ki, nehézkes megbékélést, vagy éppen hatalmas veszekedést okozva.
Fontos a kommunikáció
Amikor egy kamasz elkezd lógni, lopni, inni vagy drogozni, jogosítvány nélkül vezetni vagy alkalmi szexbe bonyolódik, akkor egyszerű meghozni a döntést, hogy beavatkozzon a szülő a veszélyes dolgokba. Habár legalább annyira figyelmeztető jelzés lehet, az a tinédzser, aki elszigetelődik, visszahúzódó, és nem kommunikál, a szobájába zárkózik, tévézik vagy számítógépezik. Amikor ezt a szülők kifogásolják, még visszahúzódóbbá válik. Ha a figyelmes szülő nem találja meg a módját, hogy biztonságos lehetőséget teremtsen a kommunikációra, a visszahúzódó viselkedés folytatóik, és a kamasz lehet, hogy depresszióssá válik, és szakértő segítségére lesz szüksége.
A kockázati tényezők a pubertáskori viselkedési problémákra, a családi konfliktus vagy erőszak miatti otthoni feszültség, vagy talán az anyagi bizonytalanság miatt, válás, esetleg egy szülő mentális betegsége. A következetlen és durva nevelés, vagy a szülői gondatlanság szintén növeli a kamaszkori viselkedési problémák kockázatát. Gyakori tünet az alulteljesítés az iskolában és a szülőknek szorosan együtt kell működniük a tanárokkal, hogy megértsék a gyerek problémái lényegesen különbözőek-e a vele egyidősekétől, és mennyire fejlett.
Néha az iskolán keresztül jobban bele lehet látni, hogy milyen nyomás alatt van egy gyerek, mint például a bandák, molesztálások, vagy a nemből, vallásból, vagy etnikai hovatartozásból adódó problémák. Szomorú, hogy a gyerekek néha maguk sem tudják megmondani, hogy miért viselkednek úgy, ahogy teszik, és lehet, hogy a delikvens viselkedést látják az egyetlen módnak arra, hogy megbirkózzanak azzal, amit tapasztalnak. Mind a szülők, mind pedig a gyerekek érezhetik frusztráltnak, mérgesnek, reménytelennek magukat vagy bűntudatuk lehet amiatt, hogy nem képesek az elvárások szerint élni. Lehet, hogy vigaszt nyújthat az, ha rájössz, hogy ez teljesen normális, és a segítség is elérhető.
(Sz.D.L. - outofcontrolteens.org)
Kapcsolódó cikkek