Egy karambol nemcsak testi fájdalommal és törött csontokkal, de sok esetben lelki sérülésekkel is jár. A baleset, annak körülményei, a fájdalom, a kiszolgáltatottság sokszor olyan lelki folyamatokat indítanak el, melyek nehezítik az események feldolgozását és a felejtést.

A baleset napjáig mindenki biztos abban, hogy nem érheti különösebb baj, biztonságban él a világban. A tragédia pillanatától kezdve azonban ez az alapvető érzés megkérdőjeleződik, a nyomában kialakuló bizonytalanság pedig félelmet és szorongást szül. Később a túlélők félelemmel gondolnak vissza a történtekre, alkalmanként fulladással, szapora szívveréssel, izzadással, remegéssel reagálnak a visszatérő emlékekre. Súlyos esetben akár pánikrohamok is kialakulhatnak a balesetet követő időszakban.

Az életben maradtaknak szembe kell nézniük olyan érzésekkel is, mint a kiszolgáltatottság, a reménytelenség, és a félelem, amivel a baleset alatt szembesültek. Kérdések merülnek fel bennük az élet értékére, a mulandóságra, a véletlen szerepére vonatkozóan, melyekre nincsenek felkészülve. Ezek az érzelmi hullámvölgyek könnyen hagulatzavarban végződhetnek. A depresszióban szenvedő fiatalok kerülik a társaságot, abbahagyják korábbi hobbijaikat, kimaradoznak az iskolából.

Gyakran alakul ki az áldozatokkal szemben érzett bűntudat

Miért azok haltak meg, akik sokkal sokkal érdemesebbek lettek volna sz életre? A túlélő gyerekek szeretnének elhunyt szüleik helyében lenni, és azt kívánják, bárcsak ők haltak volna meg.

A kavargó indulatok sokszor indokolatlan dühkitörések formájában jelentkeznek, melyek megrémisztik az illetőt és a környezetét is. Utólag bűntudatot éreznek amiatt, hogy nem tudták jobban kontrollálni érzéseiket, de a dühkitörések egyre gyakrabban jelentkeznek. A feldolgozatlan érzelmek gyakran a tanulás rovására mennek.

Ezeket az érzéseket nem könnyű kezelni, és még nehezebb beszélni róluk

Az áldozatok sokszor nem szívesen beszélnek a történtekről, mivel úgy érzik, hogy senki sem érti meg őket. Kerülik azokat a helyeket, tevékenységeket, embereket, akik emlékeztetik őket a balesetre és így fokozatosan visszahúzódnak, izolálódnak környezetüktől. Barátaikat leépítik, keresésükre nem reagálnak, fokozatosan bezárkóznak.

Az elkerülő magatartás mellett megjelenik a túlzott éberség. Nem tudsz aludni, ezért állandóan fáradt vagy. A kimerültség miatt képtelen vagy kontrollálni az indulataid, sokszor vagy dühös és agresszív, figyelmetlen.

Ha valaki a fentiekben magára ismer, vagy hasonló dolgokat tapasztal egy közlekedési balesetet követően, akkor mindenképp keressen egy megbízható barátot, rokont, akivel tud beszélni az érzéseiről, még akkor is, ha ehhez semmi kedve sincs. Az érzések szavakká formálása es kimondása nagyon sok feszültésgtől megszabadít és segít feldolgozni a történteket.

Ha ezeket tapasztalod, előfordulhat, hogy poszttraumás stressz szindrómád van (PTSD). Az első tünetek a balesetet követő 2. napon már kialakulhatnak, de az sem ritka, hogy csak 6 hónappal a trauma után jelentkeznek. A PTSD kezelésében megoldást jelenthet a gyógyszeres kezelés, mely elsősorban hangulatjavítók és szorongásoldók felírásából áll – amit szigorúan csak kezelőorvosod írhat fel. Ezt kiegészítheti pszichoterápia, amely során a szakemberrel való együttműködés feloldhatja a baleset után jelen lévő negatív érzéseidet.

Ha nem tudsz egyedül megbírkózni a feladattal, akkor ne szégyellj segítséget kérni egy szakembertől!

(KamaszPanasz - Dr. Veress Dóra)