A legtöbb tinédzser terhesség véletlenül következik be, és sok lányból fiatalon anyuka lesz, még akkor is, hogyha talán még nem érzi magát késznek arra, hogy szülővé váljon. Két fiatal anyukával beszélgettünk arról, hogy igazából milyen is kamaszként egy babával.

Anyának lenni

Gerdának tizenöt éves korában született egy kisfia, a most tizennyolc hónapos Szabi.

“Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, nagyon megijedte, különösen amiatt, hogy mit gondolnak majd az emberek rólam. Túl késő volt már az abortuszhoz, de szerencsére a szüleim, támogattak mindenben” - emlékszik vissza.

“Sok mindent meg kellett tanulnom. Az első alkalommal, amikor hazavittem Szabit a kórházból, fel kellett hívnom a nővért, mert nem tudtam, hogy hogyan kell őt megfelelően bepelenkázni. De sok segítő kéz volt számomra, és egy idő elteltével rádragadnak ezek a dolgok.

A napi rutinom hatalmasat változott! Fél hatkor kelek fel Szabival, játszunk egy kicsit, azután megreggelizünk, majd elkészülünk az elinduláshoz. Hetente háromszor főiskolára járok, és Szabi pedig bölcsibe megy, míg én tanulok.

Már egészen más az életstílusom, de nem érzem úgy, hogy bármiből is kimaradnék. Még mindig eljárunk a barátaimmal és folytatom a tanulmányaimat is, csak abban változott a helyzet, hogy most már nem csak saját magamra, hanem Szabira is gondolnom kell.”

Terhesség

Marinak tizenhat éves korában született meg a most kilenc hónapos kislánya, Emma.

“Tizenöt évesen teherbe estem. Akkoriban iskolába jártam és kitűnő tanuló voltam. Volt egy barátom. Jól mentek a dolgok. Nem voltam szomorú, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, csak össze voltam zavarodva azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz ezentúl az életem. De mindig is meg akartam tartani a babámat.”

“Vannak fiatalabb testvéreim, úgyhogy elég gyorsan hozzászoktam az anyaszerephez, mert tudtam mit kell tennem. Kemény munka, korán kell felkelni, pelenkát cserélni, és mosni a ruhákat, takarítani. Nagyon szervezetten működik csak az egész. De csodálatos lehet. Amikor látod, hogy a babád rád mosolyog, azt az érzést nem lehet elmondani.”

Az élet megy tovább

Ha van egy babád, az nem azt jelenti, hogy minden mást fel kell adnod az életedben, és otthagynod az iskolát.

Amikor egy iskolás lány teherbe esik, rendelkezésére állnak olyan lehetőségek, amikkel megoldható, hogy valamilyen módon folytassa tanulmányait. Segítséget kérhetsz például egy körülötted lévő felnőttől, akivel kidolgozhattok egy tervet, hogy hogyan tudnád leghamarabb folytatni a sulit. Lehet, hogy lazább órarendre lesz szükséged, vagy iskola helyett, valamilyen tanfolyamot akarsz majd inkább elvégezni. A lényeg, hogy legyen egy olyan háttered, aki támogat és segít megtalálni a lehető legjobb megoldást.

Mari elhatározta, hogy folytatja a tanulást, még akkor is, ha ez elég nehéz időszak volt.

“Egy csomó problémám volt otthon, de a tanárok nagyon támogattak” - mondja. “Nem engedték, hogy feladjam az iskolát, és segítettek abban is, hogy végigküzdjem magam az érettségiig. Még mindig a terveim között szerepel, hogy egyetemre menjek és egy jó állást szerezzek. Nagyon határozott vagyok, és az, hogy van egy babám, nem gátol meg abban, hogy elérjem a céljaimat.”

Támogatás mindenfelől

Nem csak az oktatás az egyetlen terület, ahol az anyukák számíthatnak a támogatásra. A fiatal szülőket segítő szervezetek is segítségedre lehetnek, bármilyen problémádban.

Ezek a szervezetek segíthetnek abban is, hogy egészséges és boldog legyen a terhességed, folytathasd a tanulást, vagy bármilyen olyan problémával kapcsolatban, amivel szembe kell nézned.

(Sz. D. L., childrenfirst.nhs.uk)