Nem ritka, hogy valakit a vélt vagy valós nemi orientáltsága miatt zaklatnak és az illető öngyilkosságot próbál elkövetni, csak hogy megszabaduljon a zaklatástól. A bántalmazás túlnyomó része online módon történik.

Szakértők által összeállított kérdés-felelet formájában tudhat meg többet arról, hogy miért nehéz e fiatalok sorsa, élete, miért menekülnek olykor kétségbeesésükben az öngyilkosságba?

Mi a különbség az eltérő nemi identitású fiatalok zaklatása, bántalmazása és más szexuális zaklatás, bántalmazás között?

Nem kell feltétlenül különbséget tenni aközött, hogy az áldozat milyen nemi identitású, a zaklatás, az zaklatás. Nincs lényegi különbség egy heteroszexuális fiatal szexuális irányultságú zaklatásához képest. Az egyén intim dolgaira irányuló zaklatás, főként tinik esetében igen megalázó, megszégyenítő tett, ami komoly traumát képes okozni az áldozatnak. A megaláztatás érzése pedig tovább rombolja az egyén önérzetét, önbecsülését. Nagyon nehéz visszakerülni a normális életvitelbe egy ilyen helyzetből.

Ami különbség lehet a meleg és a leszbikus fiatalok esetében, az az, hogy ha még nincsenek tisztában a saját identitásukkal, vagy a családjuk elutasító, és nem esik szó az ő irányultságukról, tehát nem tudják, hogy ők pontosan hova is tartoznak, kik ők, hol a helyük, akkor a megpróbáltatásaik még keményebbek, elviselhetetlenebbek és könyörtelenebbek lehetnek. Amikor egy fiatal rádöbben, hogy ő más, mint a többiek, azok pedig kirekesztik, az olyan romboló hatással van az egyénre, hogy sokszor a „nincs visszaút” gondolatát választják inkább, mint a megaláztatást, kirekesztést, így gyakorlatilag ellehetetlenül az életük.

Miért van az, hogy az eltérő nemi identitású gyerekek gyakrabban válnak zaklatás, bántalmazás áldozatává, mint társaik?

A meleg fiúk támadásának, zaklatásának egyik valószínű oka az, hogy a heteroszexuális fiúk fenyegetve érzik magukat általuk, nem mellesleg az ismeretlentől, a mástól való félelem is munkálkodik bennük, egyesekben pedig erős mértékű nemtetszést válthat ki az a tudat, hogy a másik a saját neme iránt vonzódik. Nem beszélve arról, hogy sokan fantáziálnak biszexuális kalandokról, ám amikor az a valóságban is előjöhetne, akkor félelem és pánik lesz úrrá a tiniken, mely később átcsaphat dühbe és támadni fogják a másikat, aki valójában nem is csinált semmit, csak egszerűen más, mint a többiek.

Erős a gyanú, hogy azok a gyerekek, akik távol esnek egy felvázolt képzeletbeli skálán a középpontot jelentő ideális fiútól, lánytól, vagyis az ellenkező nemre hasonlítanak külsőleg vagy viselkedésileg, azok hamarabb és nagyobb mértékben válnak a zaklatás, bántalmazás áldozatává, és az azzal járó megaláztatás érzését is korán megtapasztalják.

Miért van az, hogy többnyire, vagy elsődlegesen pont az eltérő nemi identitású fiatalokat választják ki zaklatás, bántalmazás célpontjaivá?

Valószínűleg a meleg vagy leszbikus fiatalok rendszerint visszahúzódóbb viselkedése miatt gyengébbnek, könnyű célpontnak látszanak mások szemében. Mindig könnyebb a gyengébbet, az egyedül lévőt bántani, mint azt, aki erősnek látszik, vagy sok olyan barátja veszi körül, akik hajlandóak akár megvédeni is. A tapasztalat is azt a feltevést erősíti, hogy a szociálisan peremre került, elzárkózó gyerek könnyű célpontot nyújtva hamarabb válik áldozattá, mint aktív közösségi életet élő társai.

Amennyiben egy nemi identitás-zavaros tinit bántalmaznak vagy zaklatnak, akkor ő mit tehet az ellen?

A személy elleni támadás, zaklatás a legtöbb országban bűncselekménynek számít, ráadásul súlyosbító körülményként kezelik, ha kiskorú sérelmére követik el azt. A legokosabb, amit az áldozat tehet az, hogy felveszi a kapcsolatot a hatóságokkal és a gyermekvédelmi szervezetekkel. Akad azonban egy probléma ezzel az egyszerűnek látszó válasszal: az, hogy beszélni kell az áldozatnak a saját problémáiról a felnőttekkel, ez pedig sokszor egyáltalán nem könnyű dolog.

Sokan szégyellik magukat, és nem szeretnek magukról beszélni, ebben a helyzetben pedig épp azt kellene tenniük, ráadásul felnőttekkel kellene a legszemélyesebb információikat megosztaniuk. Nem szabad azonban azt várni, hogy előbb-utóbb csak vége szakad a zaklatásnak, hanem minél hamarabb beszélni kell egy megbízható felnőttel, aki tud értük tenni valamit. Az iskolának feladata lenne az, hogy elejét vegye az efféle vagy bármilyen más jellegű zaklatásnak, bántalmazásnak.

Amennyiben tettlegességig, erőszakig fajulnak a dolgok, minél előbb jelenteni kell azt, ha azonban csak a szokásos verbális módon egymás piszkálgatása folyik, érdemes megpróbálni figyelmen kívül hagyja a dolgot, mert így hamarabb leszállnak róla a zaklatók.

(Forrás: webmd.com)