16 éves lány vagyok, már jövő hónapban leszek 17. Mostanában a szüleimmel sokat vitázom. Mert nem engednek el sehova. Nem azért, mert valami rosszat tettem volna, csak azért mert ők így akarják. Szerintük még nagyon fiatal vagyok.

De én nem olyan dolgokat kérek tőlük, amit a velem egykorúak nem csinálnak. Hanem olyanokat például, hogy engedjék meg, hogy ott aludjak az egyik barátnőmnél, vagy hogy ott aludjak az unokatesómnál, vagy hogy elmenjek egy este kicsit szórakozni, vagy elmenjek Miskolcra, ami 40 km-re van tőlünk. Ilyen dolgokat kérek tőlük, és nem engedik.

De ezt én már nem bírom. Elegem van, hogy az osztálytársaim, a barátnőim elmennek szórakozni, ott aludhatnak egymásnál, én meg hétvégenként itthon ülök, és nem megyek sehova, csak egyszer-kétszer szoktam elmenni a haveromhoz, aki 2 utcányira lakik.

És amikor kérdezik az osztálytársaim vagy barátaim, hogy mit csináltál a hétvégén, mi történt veled, mindig azt mondom, hogy semmi, és már ezt nagyon unom, mert tényleg nem történik velem semmi. Nincs semmi újban részem. Úgy érzem, hogy le fogok maradni minden jóról, és semmi újban nem lesz részem.

Tudom, hogy ők jót akarnak és hogy féltenek, de ennyire nem kellene, mert ezzel nem jót, hanem rosszat tesznek nekem, mert már nagyon elegem van, és nem bírom. Mit tegyek? A szüleimmel is jó lenne beszélni, de nem megy, mert nagyon érzékeny természetű vagyok, és hamar elsírom magam. Ezért nagyon nem tudok velük beszélni.

Kedves Levélíró!

Szerintem is érdemes lenne erről beszélned a szüleiddel! Valószínűleg tényleg csak féltenek, nem vették észre, hogy kezdesz felnőni és ebben a korban valóban szükséged lenne egy kicsit nagyobb szabadságra, önállóságra. Próbáld összeszedni a mondanivalódat előre, mondd el nekik, hogy bár jól esik, hogy így vigyáznak rád, nem érzed már annyira jól magad ilyen szűk keretek között, szükséged lenne nagyobb mozgástérre. Kérd meg őket, hogy találjatok olyan kompromisszumos megoldásokat, melyek számukra is elfogadhatók és neked is több teret engednének ahhoz, hogy élményeket szerezz és a barátaiddal legyél.

Segíthet, ha leírod magadnak, hogy milyen üzeneteket szeretnél eljuttatni a szüleidhez. Ha úgy érzed, sehogyan sem menne úgy, hogy beszélgettek, akkor írd le nekik levél formájában és kérd meg őket, hogy olvassák el, amikor te is ott vagy, hogy utána beszélhessetek róla.

(KamaszPanasz - Pyreschitz Anna, pszichológus)