Míg itthon azt láthatjuk, hogy minden harmadik fiatalnak megfordul a fejében, akár csak fantázia szintjén is, hogy vajon melyik nemhez vonzódik jobban, a világ más országait, kultúráit szemlélve feltűnik, hogy a homoszexualitás, a nemi érés és a szexuális orientáció zavarai erősen társadalom- és történelem-függőek.

A nemi identitás, más néven a nemi azonosságtudat nem más, mint, hogy az illető tudja, hogy fiú-e vagy lány, és miként gondolkozik saját magáról. Ez a folyamat már igen korán, 2-3 éves kor környékén elkezd kibontakozni. A gyermek nemi tudata az azonosságtudat kialakulásának alapvető tényezője. A saját nemünkön keresztül értjük meg, hogy kik is vagyunk mi más emberekhez viszonyítva. A férfi-női természetes kettősségben elfoglalt helyünk megértése révén leszünk képesek rendezett képet alkotni a világban betöltött helyünkről.

Az alakuló nemi identitással együtt a gyerekek megkezdik az adott nemhez illeszkedő szerepek, viselkedések, magatartás elsajátítását. Mindez erősen kultúra által meghatározott folyamat, azt tartjuk nőiesnek-férfiasnak, amit a társadalmunk annak ítél. Mindennek talaján jelentkezik a serdülőkor tájékán a szexuális érdeklődés a másik nem (heteroszexuális vonal), a saját nemünk (homoszexuális vágyak), vagy mindkét nem (biszexualitás) irányába.

A modern, nyugati világban már szinte divattá vált az azonos neműekhez való vonzódás. Egyre több sztár fedi fel homoszexuális érdeklődését, a „pride” egyre nagyobb teret hódít, és ezzel párhuzamosan egyre több fiatalban merül fel a kétely, „meleg vagyok-e?”. Különösen kamaszkorban sokasodnak meg az ehhez hasonló aggályok, hiszen ez az a korszak, amikor identitásunk alakulásának viharaiban keressük a választ fő kérdéseinkre: „Kik vagyunk? Mik a céljaink? Hogyan gondolkozunk a világról? Mit akarunk az élettől?”

Milyen tényezők hatnak a szexuális beállítódásra?

Az elmúlt évtizedekben megfigyelhető változások, a homoszexualitással kapcsolatos kérdések, problémák megszaporodása mögött több tényező húzódik meg. Az egyik, talán legjelentősebb, a családi rendszert érintő változások.

Egyre több a csonka családban felnevelkedő kamasz, akik egyik szülőjükkel hétvégente vagy ritkábban, esetleg sosem találkoznak. Sok olyan példát is láthatunk, hogy bár a család együtt él, de a szülők és gyermekeik között a mindennapi rutinszerű interakciókon kívül nem sok érdemi kapcsolat van. A szülők sokat dolgoznak, és bár fizikailag jelen vannak a család életében, érzelmileg mégis megközelíthetetlenek. Semleges, de akár negatív kapcsolat is kialakulhat a szülő és gyermeke között.

A szülői kapcsolat hiánya

Márpedig a nemi identitás alakulásában kulcsfontosságú szerepet tölt be a velünk azonos nemű szülő, esetenként nagyszülő. A kisgyermek a saját nemének megfelelő szülővel azonosítja magát, öntudatlanul is hozzá szeretne hasonlóvá válni, ő jelenti a követendő mintát. Azonban ha a kisfiú rossz viszonyban van az apjával, fél tőle, haragszik rá, az apa nem fordít kellő figyelmet az apa-fiú kapcsolat ápolására, esetleg nincs is apa a családban, akkor a gyermekben kialakulhat az a vágy, hogy inkább az anyjához szeretne hasonló lenni, az anya jelenti a követendő modellt.

Amennyiben a kisfiú későbbi életszakaszában sem találkozik megfelelő férfi mintával, akkor könnyedén válik lányos fiúvá, fokozottan érzékeny személyiséggé, lelki társsá, akivel a lányok mindig csak barátkozni szeretnének. Ebben a folyamatban könnyen bukkan elő a homoszexuális érdeklődés is, az apával ki nem alakult bizalmi apa-fiú kapcsolat mintegy pótlására, a saját magában ki nem fejlesztett férfiasság iránt vonzódás által hajtva.

Hasonló a helyzet a lányoknál is. Amennyiben az anya-lány kapcsolat intimitása sérül, érzelemmentes vagy akár ellenséges a viszony a szülő és gyermeke között, akkor az anya, hasonlóan a fiúknál tapasztaltakhoz, itt sem tud pozitív, követendő mintaként megjelenni lánya számára. A nőként való létezés többé nem jelent értéket a lány számára, elkezd fiúsan öltözködni, fiúsan viselkedni, „tökös csaj” lesz belőle, belül tele kételyekkel, elfojtott szorongással, és egy intim kapcsolat iránti töretlen vággyal.

A kisgyermekkorban annyira hiányzó anya-lánya bizalmi, intimitással teli érzelmi kapcsolat pótlásaként serdülőkorban megjelenhet a lányok iránti vonzalom, szerelem. Sokszor ezekben a leszbikus kapcsolatokban nem a fizikai érintkezés, hanem a lelki-érzelmi kapocs a meghatározó összetartó erő.

Mindezen túl a családi rendszer természetesen nem az egyetlen és kizárólagos felelőse a homoszexuális érdeklődés megjelenésének, hiszen például sok csonka család nevel fel heteroszexuális ifjakat. A napjainkat jellemző rohanó világban, ahol könnyen kiüresednek a kapcsolatok, nem veszíthetjük szem elől a tényt, hogy a szülő-gyermek kapcsolat egy nagyon fontos tényező a nemi identitás és szexuális orientáció alakulásában.

(Ujpál Zsófia, pszichológus - www.lelek-harmonia.hu)