A különböző terápiák és tanácsadások egyre elterjedtebbé válnak: egyéni terápia, csoportos önismeret, pszichodráma, pszichoanalízis, kognitív terápia, autogéntréning és még folytathatnánk a felsorolást. Mi a családterápia? Miben különbözik más módszerektől?

Probléma a rendszer működésével

Egy példán keresztül könnyebb megérteni a szemléletben rejlő különbségeket. Vegyünk egy fiatal lányt, aki nem hajlandó enni, testsúlya már nagyon alacsony, rengeteget sportol, hogy biztosan kontrollálja testsúlyát. Nála a későbbiekben anorexia nervosát diagnosztizáltak. Ha hagyományos orvosi megközelítést alkalmazunk, akkor elkerül egy orvoshoz és pszichológushoz, ahol megpróbálják kigyógyítani problémájából, mert már-már az életével játszik.

Kezelhetik az alultápláltságát, cél lesz az egészséges testsúly visszanyerése. Alkalmazhatnak egyéni pszichoterápiát, csoportos terápiát a viselkedés és az érzelmi élet zavarainak kezelésére. De megfigyelték, hogy sok beteg, miután "gyógyultan" hazamegy, valami miatt visszaesik. Külön figyelmet kell fordítani a lány családjára is. Sőt, ma már anorexia estén a leghatékonyabb terápiaként tartják számon a családterápiát.

Nem a te hibád

A rendszerben való gondolkodás egyik fő ismérve, hogy nem keres bűnbakot. Nem mondja azt, hogy a lány hibája, hogy nem eszik, de azt sem, hogy a szüleié. Hanem azt emeli ki a családterápia, hogy a tagok kölcsönösen hatnak egymásra. Nem csak arra kíváncsi, hogy mit tesz a gyerek, hanem arra is, hogy minderre hogyan reagálnak a családtagok. Tehát a családon belüli problémákat a családi kapcsolatrendszeren keresztül lehet megoldani.

„Nem lehet nem kommunikálni”

A családon belüli kommunikációs és kapcsolati minták jellegzetesek. Biztosan te is megfigyelted, hogy van olyan családtag, aki nem vállalja fel a hibáit, mindig valaki mást vádol a tettei miatt, megint mások erre védekeznek, vagy magukat okolják mindért. De biztosan ismersz olyanokat is, akik egy vita alatt zavartan viselkednek, nem figyelnek oda, valami mást kezdenek el csinálni. Ezek jellegzetes minták, de megakaszthatják a családon belüli kommunikációt. A kommunikáció nem csak beszéden keresztül történhet. Ha valaki úgy dönt, hogy dühében egy szót sem szól, nos az is egyfajta kommunikáció. Azt fejezheti ki, hogy „nem érdekelsz, elegem van”, testtartása, gesztusai mind-mind dühöt sugároznak. Ezért mondják azt, hogy „nem lehet nem kommunikálni.”

Miért javasoljuk a családterápiát?

Sok kamasz van, akik a felnőtté válás küszöbén számtalan akadályba ütköznek. Ezeket az akadályokat számára leginkább a családtagok képviselik: „Miért nem engedsz el? Nekem nem lehet meg a saját véleményem? Hagyjatok már békén!” És még folytathatnánk a sort konfliktusokkal, ajtócsapkodásokkal. Nyilvánvaló, hogy ezeket a problémákat sokkal könnyebb orvosolni, ha minden érintett tag jelen van egy beszélgetés során. Természetesen az egyéni terápia is eredményes lehet, de bizonyos esetekben gyorsabb és intenzívebb egy családterápia.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)