A magyar fiatalok, gyerekek körében végzett kutatások szerint a diákok egyharmadát bántalmazták már valamilyen formában. Az iskolai zaklatás, egymás heccelése, csúfolódás, kiközösítés, megszégyenítés egyáltalán nem új keletű jelenség, régen ugyanúgy létezett, mint napjainkban. Az internetes világ térhódításával azonban a zaklatás egy újabb formája is megszületett: a cyberbullying.

A közösségi oldalak és chat-programok csatornáján keresztül a piszkálódások bekúsznak a zaklatás alanyainak életébe a nap bármely pillanatában, és még az otthon relatíve biztonságos melegsége sem nyújt kellő védelmet a zaklatások ellen.

A zaklatottak töredéke fordul csak segítségért. Nehéz felvállalni, hogy bántanak minket, csúfolnak, lehetséges, hogy szégyelljük is magunkat miatta. Szociálpszichológiai kutatásokból ismert jelenség, hogy a bántalmazott vagy megerőszakoltak tudattalanul is sokszor saját magukat hibáztatják a történtekért, úgy gondolják, ők voltak rosszak, megérdemelték, különben miért történt volna meg pont velük a dolog.

Figyeljünk a figyelmeztető jelekre!

Éppen ezért nagyon fontos, hogy megtanuljunk figyelni azokra a jelekre, amelyek arról árulkodnak, hogy baj van, lehetséges, hogy zaklatják egy osztálytársunkat, haverunkat, ismerősünket. A testi sérülések, a tárgyainak, ruhájának megrongálódása vagy eltűnése csak szélsőséges példák az árulkodó jelekre, ezeket már nem lehet nem észrevenni. De ugyanígy bántalmazásra utalhat, ha valaki elmagányosodik, sokat van egyedül, rosszkedvű, sokat sír, gyakori hangulatingadozásai, dühkitörései vannak, romlik a teljesítménye, nem szeret iskolába járni, sokszor beteg.

Mit tehetünk, ha a barátunkat zaklatják?

Ha tudomásunk van arról, hogy valakit a környezetünkben bántalmaznak, több dolgot is tehetünk. A legkézenfekvőbb segítség, ha nyíltan kiállunk mellette. Ha ezt a nyílt konfrontációt nem merjük bevállalni, akkor is fontos, hogy kapcsolatba lépjünk azzal, akit zaklatnak! Biztosítsuk őt arról, hogy mi az ő oldalán állunk, együtt érzünk vele, és próbáljunk valami megoldást keresni együtt. Akiket hosszabb ideje folyamatosan bántalmaznak, hajlamosak úgy érezni, tévesen, hogy az egész világ ellenük van. Így a tétlen szemlélő is könnyen ellenségnek tűnhet. Ezért fontos, hogy ha mást nem is tudunk tenni, legalább jelezzük, hogy együtt érzünk vele, megértjük őt, igazat adunk neki. Beszélgessünk, barátkozzunk vele!

A csúfolódás, cukkolás addig izgalmas csak, míg van nézőközönség, valaki vevő rá. Amint elkezdünk vele nem foglalkozni, csakhamar értelmét veszti a tevékenység. Ezért fontos, hogy ne legyünk tétlen nézők, ha nem tudunk segíteni, legalább ne adjuk meg az annyira áhított figyelmet a bántalmazóknak. A terrorizálás folytatásához figyelemre van szükség. Ha ilyesmit látsz, menj el onnan, és kísérd el az áldozatot is!

Beszélj egy felnőttel!

Ha ez sem jár eredménnyel, elengedhetetlen, hogy bevonjuk egy felnőttet. Ha te már mindent megtettél önmagad vagy más védelmében, és nem sikerült megoldást találnod, akkor egyáltalán nem árulkodás, ha szólsz egy tanárnak, pszichológusnak, szülőnek! Lássuk be, akkor beszélünk árulkodásról, ha a célunk, hogy a másikat bajba keverjük. Az önvédelem nem árulkodás!

Szerezd vissza az önbizalmad!

Az iskolai terrorizálás az önbizalomra is káros hatással van: ha sokat bántanak minket, előbb-utóbb úgy érezzük, semmire sem vagyunk jók, nem vagyunk szerethetőek. Fontos, hogy a nehéz időkben is megtaláljuk a jó tulajdonságainkat, azokat a dolgokat, amikben ügyesek vagyunk, amit szeretünk csinálni, ne hagyjuk az önbizalmunkat romokba dönteni egy pár csúfolódó gyerek miatt! Ha minket bántanak, nekünk kell ezeket összeszednünk magunknak, ha pedig azt látjuk, hogy valakit a környezetünkben szekíroznak, akkor neki kell segítenünk rávilágítani az ő jó tulajdonságaira, arra, hogy mi mindenben ügyes, és milyen szép oldalai is vannak az életnek!

A zaklató is fél

A zaklatás, csúfolódás nem annak a hibája, akit csúfolnak! A bántalmazás sokkal inkább azoknak az embereknek a lelki problémáira utal, akik bántalmaznak. Sok belső feszültség, alacsonyfokú érzelmi intelligencia, kezeletlen agresszió, családi problémák állnak a gúnyolódás, megszégyenítés, terrorizálás hátterében. Akik bántalmaznak, nekik ugyanakkora önbizalomhiány-problémái lehetnek, hiszen ha valaki magabiztos, gondtalan, kiegyensúlyozott, nem lenne szüksége arra, hogy egy másik embert a földbe tiporjon. Ezek a fiatalok csak látszatra tűnnek erősnek, lelkük mélyén ők is félnek, ők is legalább olyan bizonytalanok, segítségre szorulnak!

(KamaszPanasz - Ujpál Zsófia, pszichológus)