Bár a mai modern ember biztonságosabb körülmények között él, mint ősei, vagy akár a fejletlenebb földrészek népessége, mégis népbetegségként üdvözölhetjük a stresszel és szorongással összefüggő problémákat. Miért?

Ősi félelmeink

Van tető a fejünk felett, nem kell félnünk, hogy mialatt álomra hajtjuk a fejünket, megtámad a szomszédos törzs, vagy egy vadállat martalékává válunk. Ha éhesek vagyunk, van mit enni, és ha megbetegszünk, rendelkezésünkre állnak különböző egészségügyi szolgáltatások. Nézzünk szembe a tényekkel, a világ népességének nagyon nagy részénél jobban élünk! Mégis miért félünk?

A szorongás

A szorongás nem más, mint a tárgyát vesztett félelem. Amikor félünk, meg tudjuk mondani hellyel-közzel, hogy mitől. A sok-sok minden miatti aggódás azonban elérheti azt a szintet, amikor már meg sem tudjuk határozni, mi a bajunk, csak feszültek vagyunk, fáj a gyomrunk, magas a pulzusunk, stb., azaz szorongunk.

Modernkori félelmek

Miért nem szoronganak az emberek Keleten, Afrikában vagy Dél-Amerikában? Bár látszatra biztonságosabb körülmények között élünk napjainkban, számos olyan stressz-forrás vesz minket körül, ami a régi embereket nem fenyegette, és a fejletlenebb földrészek népeit sem fenyegeti. Ezek a modern félelmek kevésbé megfoghatóak, így azt sem tudjuk sokszor, hogyan lehetne védekezni ellenük. Régen, ha felbukkant az éhes kardfogú tigris, voltak rá megoldások. Vagy összefog a csapat, és elkergetik, vagy menekülőre fogják. De gondoljunk csak a mai veszélyekre: határidő, munkahelyi, iskolai, családi elvárások, kiközösítés, a barátok elfogadása és szeretete, elégedetlenség, elfojtott indulatok – ezekre a támadásokra fel lehet készülni? Tudjuk, hogyan kell védekezni?

A modern világ stresszkeltő helyzeteivel (ún. stresszorok) szemben még nem alakultak ki ösztönös, hatékony megoldások, megfelelő megküzdési módok. Sporttal, relaxációval, autogén tréninggel csökkenthetjük a stressz mértékét, de alapjaiban nem szüntetjük meg a bennünk újra és újra felerősödő feszültség forrásait.

A félelem mértéke

A félelmetes helyzet által előidézett adrenalinszint mértéke meghatározza, hogyan tudjuk kezelni az adott helyzetet.

Pszichológiai kutatások szerint a bennünk lévő feszültség szintje szoros kapcsolatban áll azzal, ahogyan egy adott helyzetben teljesíteni tudunk. A stresszre egy bizonyos szintig szükségünk van ahhoz, hogy megfelelően tudjunk működni. Ha semmi feszültség sem lenne bennünk, könnyen elálmosodnánk, kábán bambulnánk a megoldandó feladatra. A feladatmegoldást segítő jó stresszt eustressznek hívjuk. Megfelelő mennyiségű adrenalinra szükségünk van! Amikor azonban a stressz szintje túllép egy ponton, akkor a korábban segítségünkre levő, inspiráló feszültség könnyen bénítóvá, destruktívvá változik. Ezt már a rossz stressz, szakszerűen fogalmazva distressz.

Stressz és teljesítmény

A teljesítmény és a stressz kapcsolatát egy fordított U alakban tudjuk legjobban ábrázolni. Egy szintig a stressz fokozza a teljesítőképességünket, ezen a szinten túljutva azonban csökkenti. Azonban egyénileg eltérő, kinél mikor érkezik el a kritikus váltás.

Ha alapvetően bízunk magunkban, és/vagy szereztünk már kellő gyakorlatot egy feladattal kapcsolatban (hogyan kell jól megírni egy házi dolgozatot, hogyan kell jó baráti kapcsolatokat ápolni, hogyan tudunk kiállni saját véleményünk mellett, stb.), akkor több feszültséget is elviselünk, sokkal később jön el az a pont, ahonnan már károsan hat a megélt stressz mértéke. Alapvetően kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak leszünk a mindennapok során, ellenállóbbak leszünk a ránk nehezedő nyomással szemben.

Ám ha alapvetően kevesebb önbizalommal rendelkezünk, nincsenek korábbi tapasztalataink, sikerélményeink egy helyzettel kapcsolatban (ha korábban sem sikerült beilleszkednünk egy osztályközösségbe, akkor egy új iskolába kerülve is nagyobb félelemmel várjuk az első napot), akkor már nagyon kis mennyiségű feszültség is rosszul hat ránk, distresszt jelent (a fordított U alak balra tolódik, előbb jön el a csúcspont).

A magabiztosság, önbizalom erősítése, hozzásegíthet minket egy, a félelmekkel, stresszel való hatékony megküzdésben alapvető szemléletváltáshoz. Ha tudunk magunkban hinni, tudunk abban bízni, hogy bármi is történjen, tudjuk, hogy meg tudunk vele küzdeni, akkor a stresszkeltő szituáció máris nem szorongató, sokkal inkább kihívássá kereteződik át.

Az önbizalom az újabb és újabb tapasztalatok által erősödik, származzanak ezek a tapasztalatok akár sikeres, akár sikertelen próbálkozásokból. A sikertelenségek, kudarcok is sok tanulsággal szolgálnak. Amikor pedig egy kudarcból le tudjuk vonni a tanulságokat, akkor máris nem kudarc, hanem egy hasznos esemény!

(Ujpál Zsófia, pszichológus)