Személyiségünk egész életünkben változik, mégis vannak állandó motívumai is. Mit tekinthetünk személyiségzavarnak?

Nagyon nehéz megállapítani valakiről, hogy személyiségzavarral küzd. Lássunk egy egyszerű példát. Vegyünk valakit, aki meg van fázva. Elég egyértelmű tünetei vannak: köhög, magas láza van. Az orvos erre minden bizonnyal felír egy gyógyszert, vagy a beteg otthon kikúrálja magát egy-két hét alatt.

Más a helyzet azonban, ha valakinek tartós problémája van. Például tüneti szinten az jelenik meg, hogy fokozódik az éhségérzet, állandó szomjúság és fáradtságérzés gyötri. Csak alapos kivizsgálás után derülhet rá fény, hogy cukorbetegség áll a háttérben, bár az hosszú évekig rejtőzködhet a tünetek mögött.

A személyiségzavarokkal is ugyanez a helyzet. Észrevétlen maradhat, hiszen a tünetek évtizedeken át rejtőzködnek. Kizárólag az élettörténetet áttekintve tudjuk valakiről kijelenteni, hogy személyiségzavarban szenved. Így bár az első tünetek már serdülőkorban felbukkannak, a jelenlegi osztályozási rendszerek szerint csak felnőtteknél állapítunk meg személyiségzavart.

Mi az a személyiségzavar?

A személyiségzavar kifejezés arra utal, hogy a személy viselkedése és élményeinek megélése egy sajátos mintázatot mutat, amely jelentősen eltér a kulturális elvárásoktól. A pszichiátriai segítségnyújtást általában elutasítják. Ennek oka, hogy a személyiségzavarral kapcsolatos problémák, tünetek nyomaszthatják ugyan őket, mivel a problémáik közvetlenül a személyiségükből fakadnak, ezért nincs rálátásuk a kórra. Például, pszichológusnál jelentkezhet valaki azzal, hogy kapcsolatai sorozatosan csődöt mondanak, már harmadik házassága megy tönkre. Nyomasztja a személyt a lehangoltság, az egyedüllét és erre keres megoldást. Mindeközben a kapcsolati problémák mögött egy rosszul funkcionáló személyiség bújik meg. Külső személő hívhatja fel a figyelmet a kapcsolatok közötti hasonlóságokra.

Sokkal gyakoribb azonban az az eset, amikor a környezet számára terhelő a személy viselkedése. A tünetek a betegnek nem okoznak problémát, csupán a családtagok, barátok szenvednek tőle. Például találkozhatunk olyan fiatal felnőttel, aki képtelen betartani a szociális normákat. Ő a következményekkel nem számol, jól kommunikál és félrevezeti az embereket. Viszont a társadalom számára ez annál több problémát teremt.

A személyiségzavarokban nincsenek olyan egyértelmű tünetek, mint akár a depresszióban. A személyiségzavarokban szenvedő emberekről készült statisztika alapján azt tudjuk elmondani, hogy:

• jellemzően magasabb a válások aránya, hiszen nehezebben tudnak alkalmazkodni, megbízni társaikban
• nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé
• sűrűbben kerülnek kórházba, és más pszichiátriai betegség is gyakran társul a személyiségzavarhoz
• a bűncselekmények elkövetői között nagyon magas a személyiségzavarok aránya
• önsértő magatartás (falcolás, öngyilkossági kísérlet) is nagyobb arányban fordul elő
• mivel szenvedéseiket nehezen tudják enyhíteni, külső segítséget is hajlamosak igénybe venni: droggal vagy alkohollal tompítják lelki fájdalmukat.

(KamaszPanasz - Börcsök Gyöngyi, pszichológus)