Merjetek segítséget kérni, ne őrlődjetek magatokban!

Merjetek segítséget kérni

Tudnotok kell, hogy jogosak az érzéseitek, a fájdalom, a szomorúság, a düh, de fontos tudnotok azt is, hogy nincs okotok a szégyenkezésre, ugyanis nem a Ti hibátok, ami történt. És hogy miért tartom fontosnak, hogy segítséget kérjetek? Azért, mert nagyon gyógyító hatása van, ha egy számotokra fontos személynek kibeszélitek magatokból mindezt, hiszen ezek nagy traumák lehetnek, ezáltal csökken bennetek a felgyülemlett stressz, s ezzel együtt fokozatosan önmagatok marcangolása is, hisz megértésre, támogatásra találtok.

Fontos tudnotok, hogy az a társatok, aki bánt titeket, legtöbbször csak figyelmet akar

A zaklató társatok a legtöbb esetben problémás háttérrel rendelkezik. Nem kap elég figyelmet, törődést, érzelmileg teljesen sivár környezetből jön, netán otthon is lát agressziót, vagy éppenséggel átéli, így beviszi közösségeibe azt, amit otthonról hoz.

Ignoráljunk vagy reagáljunk?

Amikor újabb támadás áldozataivá váltok, gyakran megfordulhat a fejetekben, hogy mivel tehetnétek jót, mivel érhetnétek el, hogy véget érjen a bántás.

Ignorálás

Ha elengeditek a fületek mellett a szóbeli bántásokat, azért tud néhány esetben segítség lenni, mert ahogy az előbb is említettem, a zaklatók sokszor csak a figyelemre vágynak, és ha ezt nem kapják meg, tehát nem reagálunk vissza idegesen, zaklatottan, lehet, hogy ráunnak arra, amit tesznek. Ezzel nem azt szeretném erősíteni bennetek, hogy ne reagáljatok, és hagyjátok, hogy csak úgy történjenek a dolgok, de néha tud segíteni, ha megpróbáljátok figyelmen kívül hagyni a sértő megjegyzéseket. Amikor azonban ennél is komolyabbá válik a zaklatás, nem szabad ignorálnotok, hisz az jöhet le, hogy addig bánthatnak titeket, ameddig csak akarnak. Ez pedig nincs így, mert mindannyiótoknak joga van ahhoz, hogy ne félelemben kelljen az iskolában ülnie.

Reagálás

Ha reagáltok, nagyon nem mindegy, hogy hogyan teszitek. Van az a fajta reakció, ami a zaklatónak csak olaj a tűzre, ilyen például, amikor idegesen visszaszóltok, és közben szorongtok. Ahhoz, hogy jól tudjatok reagálni erre a helyzetre, elengedhetetlen egy másik személy támogatása, segítsége. Megértem, hogy nem szívesen fordultok ezzel a szüleitekhez, vagy esetleg nem tudtok, azt is, hogy tanárotokhoz sem szívesen mentek oda, mert féltek, hogy kinevetnek érte, ha pedig nincs olyan személy az életetekben, akihez fordulhatnátok, azt javasolnám, hogy vegyétek igénybe akár aziskolapszichológus, iskolai szociális munkás segítségét. Ha hozzájuk sem szívesen mennétek, a telefonos lelkisegély szolgálat is rendelkezésetekre áll, ami könnyebbség lehet számotokra a megnyílásban, ha zárkózottabbak vagytok.

Elfoglaltság

Amikor hazaértek az iskolából, megértem, hogy leginkább ahhoz van csak kedvetek, hogy elvonuljatok a világ elől teljesen, és fontos is, hogy ezt is megéljétek, de szánjatok időt magatokra úgy is, hogy olyannal foglalkoztok, ami Nektek öröm, ilyen lehet például valamiféle sport, ez a stresszt is csökkenti bennetek, de fontosnak tartom, hogy legyen olyan, akivel beszélhettek az érzéseitekről. És az is lehet, hogy egy más közösségben elfogadóan állnak hozzátok.