A szakirodalom szerint az antidepresszánsok nem okoznak komoly függőséget. Ezt a megállapítást két angol pszichiáter cáfolta meg, a cikk a Daily Mail Online egészségrovatában jelent meg.

A szorongás, az elektromos áramütés érzése, a szédülés, álmatlanság, ez csupán néhány tünet, amiről a páciensek beszámoltak, amikor elhagyták az antidepresszánsokat, állítja prof. David Taylor és Dr. Mark Horowitz.

Az antidepresszáns egy olyan gyógyászatban alkalmazott szer, amit depresszió, kényszerbetegség, anorexia nervosa, krónikus fájdalom, neuropátiás fájdalom és sok esetben a figyelemzavaros hiperaktivitás kezelésére is használnak.

Ilyen gyógyszerek például a fluoxetin és a citalopram

Az elvonási tünetek olyan súlyosak is lehetnek, hogy a betegek sok esetben inkább újra elkezdik szedni az antidepresszánst, hogy megszüntessék a tüneteket.

„Az orvosok többsége tévesen úgy gondolja, hogy a leszokási idő csupán néhány hét és az adagot hirtelen le lehet csökkenteni”- mondta Dr Mark Horowizt a London University College kutatója.

A The Lancet Psychiatry szaklap kutatómunkája által kijelenthetjük, hogy az antidepresszáns tabletta 1/40-ed része is jelentős hatást gyakorol az agyra. A szerzők tehát azt javasolják, hogy fokozatosan és egyszerre kis mértékben csökkentsék a gyógyszeradagot.

Dr. David Taylor a londoni King’s College pszichofarmakológiai professzora 20 évvel ezelőtt hagyta el az antidepresszánst. „Ami velem történt, nem olyan volt, mint ahogy a tankönyvekben olvastam róla.”

„Nem tudtam elképzelni, hogy ezek a tünetek milyen súlyosak lehetnek, amíg át nem éltem azt. Nehezemre esett elhagyni a gyógyszert a tavalyi év során. Lefeleztem az adagot, de ettől szédülni kezdtem, álmatlanság, szorongás és ingerlékenység lett úrrá rajtam. Mikor az interneten kerestem útmutatást, betegfórumokon találtam észszerű tanácsokat – mindannyian egy sokkal lassabb elvonási programot javasoltak.”- nyilatkozta Dr. Horowitz, aki az elmúlt 12 hónapban a 15 évvel ezelőtt felírt escitalopramot hagyta el.

Hogy az antidepresszánsok az utcai kábítószerekhez hasonló (vagy azoknál is erősebb) függőséget okoznak, nem újdonság, ahogy az sem, hogy ezek kémiailag valójában legális kábítószerek. Bár orvosi körökben ez régóta tudott, az átlagember rendszerint csak akkor szembesül ezzel, amikor a saját bőrén vagy egy családtagján keresztül nyer róla személyes tapasztalatot – sokszor csak akkor, amikor már késő.

(KamaszPanasz – S.F.)