A válás krízisét átvészeljük, sok sírás, sok változás, esetleg sok veszekedésen keresztül. De mindezek után mi lesz? Mi van akkor, ha a szülők továbblépnek? Mi lesz, ha újra szerelmesek lesznek?

Anyám pasija, apám nője

Sokszor még a szavakat is nehezen találjuk az új családtagokra. Mostohaszülő? Nevelőapa/anya? Talán ezeket a kifejezéseket még nem is tudjátok használni, mert annyira friss a kapcsolat.

A házasság végével mindenkiben rengeteg szomorúság és sértettség halmozódhatott fel. Ahány család, annyi válás, mondhatnánk. Van úgy, hogy gyermekként látjuk, hogy a szülők állandóan veszekszenek, vagy mindig is veszekedtek és akkor megkönnyebbülés a válás. Más esetekben viszont látszólag minden rendben van a szülők között, és derült égből villámcsapásként ér a hír: válunk. Ebben az esetben is valószínűleg hosszú hónapok vagy évek szenvedése előzte meg a döntést.

Olyan furán viselkednek

Eddig csak egymással vagy a családdal foglalkoztak, de válás vagy szakítás után hirtelen önmagukkal kezdenek el foglalkozni. Ez furcsa lehet kamaszként. A szülő, aki eddig mindent megtett a családért, most éjszakánként eljár, máskor olyan, mintha ott se lenne, mert ábrándozik, sokat foglakozik önmagával, külsejével. Ha szakítottál már, sejtheted, hogy milyen lehet ez. Próbálod magad „összerakni”, rájönni, hogy milyen is vagy nélküle. Adj egy kis időt nekik, hogy újra megtalálják önmagukat, immár egymás nélkül.

A szülők új párja az a személy, aki jelenleg boldoggá teszi az édesapádat vagy az édesanyádat. Ha voltál már szerelmes, akkor sejtheted, hogy milyen érzés is ez. Mint amikor nagy szomjúság után végre egy pohár vizet kap az ember. És sajnos előfordulhat, hogy a nagy szerelem közepette megfeledkezünk mindazokról, akik még fontosak számunkra.

Hogyan kezeljük a helyzetet?

A tapasztalat azt mutatja, hogy három fajta probléma szokott felmerülni az új párral kapcsolatban:

Úgy érezheted, hogy szüleid elhanyagolnak. Folyton az új párral foglalkoznak, úgy érzed, hogy rólad elfelejtkeztek, sőt előfordulhat, hogy arra gondolsz, hogy téged már nem is szeretnek. A szülői szeretet és a szerelem olyan érzések, amit össze sem lehet hasonlítani, és egyik nem írja felül a másikat, még ha úgy is érzed. Ha fáj, hogy mostanában nem töltötök annyi időt együtt, mint korábban, beszélj szülőddel, fontos, hogy kettesben, ez csak rátok tartozik.

Nem kedveled az új választottat. Felmerül a kérdés, hogy hogyan mond el, elmondod-e egyáltalán? Gondold át, hogy mi az, ami miatt nem szimpatikus neked. Az új személyre nehéz előítéletek nélkül nézni. A leggyakoribb hiedelmek: „ő az, aki elcsábította anyámat/apámat” vagy „miatta ment tönkre a szüleim kapcsolata”. Igazából a párkapcsolat megromlásáért mindkét fél ugyanannyira felelős, a harmadik fél felbukkanása az már általában csak a következmény. Ha így érzed, próbáld meg megismerni a jövevényt. Vannak közös érdeklődési pontjaitok?

Ha a kialakult helyzettel már megbékéltél, elfogadtad, hogy szüleid ismerkednek, azaz „nem az a gond, hogy van valakije, hanem az, hogy őt választotta” és zavar a személy kommunikációja, értékei vagy szokásai, akkor beszélj erről szüleiddel. Fontos, hogy ez ne támadás legyen, hanem egy kísérlet arra, hogy megoldjátok a nézetkülönbségeket.

Beleszól a nevelésbe. Ez viszont már olyan téma, ami az édes szülőket érinti. Nekik kell tisztázni azt, hogy kinek mihez van joga. Ismételten csak azt tudjuk javasolni: szólj egyaránt édesapádnak és édesanyádnak, hogy ezt a helyzetet tisztázzák. A mostohaszülő nem helyettesítheti teljes mértékben a vérszerinti szülőt, de a kiegyensúlyozott együttéléshez elkerülhetetlen a feladatok, szabályok tisztázása és elfogadása.

Ha úgy érzed, nehezen tudsz túllendülni az akadályon, kérheted családterapeuta segítségét, aki az egész családdal együtt dolgozik, hogy könnyebb legyen az együttélés.

Fontos, hogy ne zárkózz be, hiszen ettől a fennálló probléma nem javul meg. Kommunikálj az érintett féllel, felekkel. Ha pedig semmi eredménye, keress fel egy terapeutát, aki a konkrét esetekben tud majd tanácsot adni, illetve segít könnyebben átvészelni az új helyzetet.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)