A kamaszkor egy nagyon érzékeny időszak, amire jellemző lehet a heves érzelemkitörés, a belső frusztráció, a fokozott érzékenység, az önálló identitás keresése, a személyiség fejlődése, valamint a tényleges fizikai erő megjelenése, ami mind-mind hozzájárulhat az agresszív viselkedés kialakulásához. Szülőként és pedagógusként azonban a valódi agresszió és a kamasz indulatosabb érzelmi megnyilvánulásának elkülönítése nem mindig egyszerű feladat.

Az agy kamaszkorban sok változáson megy keresztül. Számos kutatás feltételez kapcsolatot a tesztoszteron nevű hormon és a fizikai erőszak között, ami azért is érdekes, mert a tesztoszteron szint a korral változik, azaz kamaszkorban - különösen a fiúknál - ez hirtelen megnövekszik, és csak késő felnőttkorban kezd csökkeni.

Ezenkívül mind a genetikai, mind pedig a környezeti tényezők kapcsolatba hozhatók az agresszív viselkedéssel, melyek közül kiemelt hatása lehet a rossz szülői bánásmódnak, a válásnak, a szülői pszichopatológiának, a szociálisan hátrányos helyzetnek, a társas devianciának, az alkoholfogyasztásnak vagy az agresszív médiatartalmaknak.

Az agresszió fajtái

Jutalmazott agresszió

Sokáig azt gondolták, hogy a gyereknek valahogy le kell vezetnie az agressziót, azaz ha lehetőséget kap arra, hogy kitombolja magát, akkor az agresszió előbb-utóbb „kiürül” belőle. Tévesen azt feltételezték, hogy az agresszív filmek és számítógépes játékok, illetve ha a gyerek megtorolja az őt ért sérelmeket, csökkenti az agressziót. Sokszor a szülő ezt akaratlanul erősíti meg, mert legbelül büszkeséggel tölti el, hogy a gyereke képes megvédeni magát. Ahogyan az is előfordul, hogy ha a gyerek tör-zúz vagy esetleg önmaga felé fordítja az agressziót és megsebzi magát, azzal nagy valószínűséggel célt ér és engedünk neki.

Büntetett agresszió

A büntetéssel gyakran szintén pont ellentétes hatást érhetünk el, mint szeretnénk, mert hatására fokozódik a frusztráció és a gyerek még agresszívabbá válhat. Sokszor ugyan a gyerek látszólag fél, és nem ismétli meg az agresszív viselkedést, ám az nem várt szituációkban mégis előtörhet belőle, pl. szélsőséges esetekben akár állatkínzás vagy egyéb kegyetlenség formájában.

Van megoldás?

Partnerség

Látható, hogy bizonyos ideig büntetéssel, agresszív fellépéssel eredményt érhetünk el - különösen egy klasszikusan alá-fölé rendelt viszonyban, mint amilyen a szülő-gyerek kapcsolat -, ám hosszú távon sokkal célravezetőbb, ha a kamaszgyerekünket egyenlő partnerként kezeljük. Fontos, hogy megtanítsuk neki, hogyan álljon ki szorongás nélkül az érdekeiért, és hogyan legyen képes gyakorolni a saját jogait úgy, hogy közben másokat sem sért meg.

Érzelmek kimutatása

Nem mindegy, hogy a kamasz gyerek, milyen mintákat és megoldásokat lát tőlünk otthon. Ha azt látja, hogy az érzelmeket, pl. düh, harag, szomorúság ki lehet mutatni, azzal olyan eszközt adunk a kezébe, ami azt is megtanítja neki, hogy az élet nehézségeire általában megoldás is van. Ezzel szemben, ha az érzelmek otthon nem kimutathatók, és „mindig erősnek kell lenni” vagy el kell nyomni, azzal megmagyarázhatatlan belső feszültség alakulhat ki, ami később akár agresszióval is párosulhat.

Relaxáció

Napjainkban a relaxációs, meditációs és stresszkezelő módszerek széles tárháza elérhető már akár egészen kisgyerekkortól kezdve. Az interneten rengeteg dokumentum, videó és hanganyag található. Érdemes ezeket megmutatni a fiataloknak, de egy közös jóga óra akár a szülő-gyerek kapcsolatot is erősítheti.

Sport

Szintén hasznos lehet, ha a gyerekünket beíratjuk sportolni, mert az egészségre gyakorolt pozitív hatásai mellett, a sport akár közösségi élmény is lehet, de a harcművészetek például nagyon jó önfegyelmet is taníthatnak.

(Szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus)