mobil
#Lélek

Nem tudok okostelefon nélkül élni!

2024.11.04.
3 perces olvasási idő

„Nem szeretem, ha a telefonom egy bizonyos százalék alá merül. Konfliktusokba szoktam keveredni a családommal, mert sokat használom a telefont, ha velük vagyok. Ha nincs bekapcsolva a telefonom, úgy érzem, lemaradok valamiről”. Magadra ismertél? Előfordulhat, hogy kütyüfüggő vagy.

Az átlagos okostelefon-használati idő 4,48 óra naponta, ez a fiúknál valamivel kevesebb, a lányoknál 5,39 óra. A lányok tehát majdnem 1 órával többet használják mobiltelefonjukat. Ennek hátterében impulzivitás, figyelemproblémák és szomatikus tünetek állhatnak.

Amikor függőség

A viselkedési addikciók közé sorolják a mobiltelefon függőséget, akárcsak a kényszeres vásárlást, a kleptomániát, a kóros játékszenvedélyt vagy a munkamániát – olvasható „A mobiltelefon függőség, mint viselkedési addikció” című tanulmányban, amelyet dr. Körmendi Attila, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Klinikai Pszichológiai nem önálló Tanszék egyetemi docense írt.

A túlzott mértékű okoseszköz használata több részből állhat: számítógépes játékfüggőség a telefonon keresztül, internetfüggőség, közösségi oldalaktól való függőség, a mobiltelefon funkcióitól való függőség (zene, SMS, telefonálás, videó, fényképezőgép), szerencsejáték függőség a mobiltelefont használatával. A telefon alkalmazásainak és mobilitásának segítségével növeli a fenti viselkedési addikciók elérhetőségét.

Nem is vagyok függő!

Az érintettek általában tagadják, hogy sokat mobiloznak vagy fel sem tűnik nekik, hogy mindig előtte ülnek, éppen ezért az okostelefon-függőséget nem könnyű felismerni – mert általában lebecsüljük, hogy mennyit nyomkodjuk a kütyüt, mivel multitaskingolunk, azaz egyszerre több dolgot csinálunk. Ez pedig hosszútávon nincs jó hatással sem a mentális egészségre, sem az emberi szervezetre, sem pedig a kapcsolatainkra.

Mit okozhat?

  • Tolerancia hiánya: megnövekvő használati óraszám, amely lehet, az említettnél (napi 4-6 óra) jóval több idő is.
  • Akadályoztatás: a munkában vagy az iskolában, a szociális kapcsolatokban, a szórakozásban kevesebb idő jut a lényeges dolgokra vagy éppen a családunkra, barátainkra.
  • Kevesebb figyelem: akár koncentrációs problémához is vezethet, ha sokat mobilozunk.
  • Elvonási tünetek: szorongás, bizonytalanság alakulhat ki, amikor nincs nálunk az okostelefon.
  • Sóvárgás: a gondolkodás beszűkül, a mobiltelefonnal kapcsolatos gondolatokra fókuszálunk.

A Heidelberg Egyetem kutatói arra az eredményre jutottak, hogy a mobilfüggőség az emberi agy szerkezetét is átalakítja, méghozzá nagyon hasonló módon, ami a kábítószer-függőknél figyelhető meg. Esetükben alacsonyabb lehet a szürkeállomány tartalma az agykéregnek egy olyan részében, amely az oldalbarázda vagy oldalhasadék mélyén helyezkedik el. Természetesen további vizsgálatok szükségesek, hogy pontosabb információ álljon rendelkezésre, de már ez a hír is önmagában elgondolkodtató.

A telefon folyamatos elérhetőséget biztosít

Létező jelenség a nomofóbia, azaz amikor a mobiltelefonok, a számítógépek vagy más elektronikai eszközök hiánya diszkomfortérzést és szorongást okoz azoknál, akik rendszeresen használják azokat. A telefon hiánya szorongást, feszültséget eredményezhet több okból (például, ha nem vagyunk elérhetőek, ezért kimaradunk az információáramlásból, illetve a szociális helyzetből nem tudunk kilépni a segítségével).

Van megoldás?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezető szakértője szerint az okostelefonok használatával kapcsolatban ugyanolyan szabályozást kellene bevezetni, mint a dohánytermékek fogyasztásának esetében, hogy csökkentsék azt az egyre növekvő negatív hatást, amelyet a kütyük túlzott használata okoz a fiatalok mentális egészségére, magatartásukra, iskolai eredményeikre, sőt továbbmegyünk: a jólétre és a munkaerőpiaci termelékenységre tekintettel. Az Európai Bizottság elnöke az első európai szintű vizsgálatot ígérte a közösségi média fiatalokra gyakorolt hatásáról. Közben Európa-szerte kitiltották vagy korlátozták az okostelefonokat az oktatási intézményekből, hazánkban idén szeptemberben történt szigorítás.

Azt korai megjósolni, hogy a törvényi szigorítás csökkenteni fogja-e a kamaszok mobilfüggőségét, de első körben mi magunk is sokat tehetünk (időszakos korlátozások, családi ebédnél tilos a telefon használata, korai lefekvés mobilozás helyett stb.), hogy kevesebbet nyomkodjuk a kütyünket.

A szülők felelőssége is

Dr. Fehér Gabriella pszichológus portálunknak úgy vélekedett: a mobiltelefonhoz való viszonyért főként a szülők felelősek. A gyerek az gyerek, ugyanúgy kell kezelni a túlzott mobilozást, mint a csokifüggőséget. A gyerek még nem tudja, hogy mi az a sok és mi a kevés, a szülőnek kell ezt megtanítania (bár egy kamasz biztos benne, hogy már mindent tud). A legfontosabb mód erre a személyes példamutatás, mert hiába mondja a szülő, hogy ne lógj a telefonon, ha ő is azon lóg. Ezen felül a kamasz időt igényel (amiből tudom, hogy nincs soha elég), és ha nem adjuk meg neki ezt az időt, akkor a tini kitölti az üres órákat és előkerül az okoseszköz. Szervezzünk közös családi programokat, végezzük együtt a házi munkákat, sokat-sokat beszélgessünk vele, és akkor eleve lecsökken az üres idő, amelyet telefonozással agyon kell ütni. Mutassuk meg neki, főleg példamutatással, hogy mit csináljon és csináljunk helyette – tanácsolja a szakember.

Te mennyit mobilozol?

A kamaszok több mint egy tizede nem képes kontrollálni a közösségi média-használatot, ezzel együtt a kütyüzést – adta hírül a WHO. Az okostelefon használók számára legfontosabb a kapcsolattartási lehetőség, ezt követi a telefon státuszszimbólumként való használata és a biztonsági célra való használat – derül ki egy makro vizsgálatból (amelyben 263 fő általános és középiskolás fiatalt, 121 fiút, 142 lányt kérdeztek). A válaszadók 58%-a azt mondta, nem tudja elképzelni az életét a telefonja nélkül, 72%-nak mindig be van kapcsolva a telefonja.

Hírek forrása: 24.hu, HRportál

Szerző: Tóth András, újságíró, Szakértő: dr. Fehér Gabriella pszichológus, gyógyszerész, természetgyógyász

Felhasznált irodalom: Dr. Körmendi Attila: A mobiltelefon függőség, mint viselkedési addikció