A karatéról mindenkinek a verekedős filmek, a japán emberek, a villámgyors suhogó kéz és természetesen a fekete öv jut az eszébe. Bár nagy vonalakban még igaz is lenne, de a karate nem erről szól. Hogy pontosan mi is ez a sportág, mit állít a középpontba, honnan ered, és hogy kik űzhetik, nos ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni ebben a sorozatban.

A karate szó a japán írásjelek szerinti fordításban üres kezet jelent. Eredetileg a kínai írásjelek szerint kínai kezet jelentett, de a japánok saját kultúrájukba építve megváltoztatták jelentését.

Eredete

A karate eredete meglepő. Az ősi gyökerek Indiába vezetnek. Innen indult ugyanis el Kínába Sugandha király harmadik gyermeke Bodhidharma, akinek muszáj volt elsajátítania a korabeli indiai küzdés művészetét is (vayramushti). Bodhidharma buddhista szellemben nevelkedett. Tanitójának halálos ágyán megígérte, hogy Buddha tanait más országban is terjeszteni fogja.

Így került 520 körül Kínába. Shaolin kolostorban kezdte átadni tanait, melyben ötvözte a zen meditációs gyakorlatokat a jógával, valamint az indiai harcművészetek elemeit. Gyakorlatai az évszázadok során tovább fejlődtek. A shaolin kolostor történetét pedig legendák tették híressé.

A változást az 1723-as év hozta. Ekkor ugyanis a kolostor védőit lemészárolták, az épületeket pedig felgyújtották. Néhány pap azonban megmenekült, akik az iskolán kívül kezdték el oktatni a titkos harcművészetet. Innen indult el a kínai kung fu különböző ágazatainak a fejlődése.

Kína után a következő állomás Okinawa a Ryu – kyu szigetcsoport legnagyobb szigete. Történelmét – elhelyezkedése miatt – nagyban befolyásolták mind a kínai mind pedig a japán szokások. A kínai harcművészet a helyi küzdőmódokkal indult fejlődésnek az őslakosság körében.

Elterjedése

Elterjedését nagyban segítette a fegyverviselési tilalom. Ekkor különösképpen fejlődésnek indultak a népi önvédelmi módszerek. Az egységes stílus az Okinawa-te (jelentése: okinawai-kéz) 1903-tól különböző irányokra bomlott. Így született meg a Shuri-te, Naha-te és a Tomori-te.

Az első legendás mester Skugawa volt. Ő a Shuri-te-t oktatta, tanítványa Matsumara. Neki több szinte már legendás tanitványa volt, azonban a legjelentősebb mégis közülük Itosu lett. Aki később Funakoshin Gichin-t (Shotokan) és Mabuni Kenvát (Shito-ryu) is tanította.

A karate japánban való megjelenését Funakoshin Gichin munkássága segítette elő. Először 1917-ben hívták meg Kyotoba a harcművészetek központjába, majd 1922-ben Tokióba a Nevelésügyi Minisztérium meghívására, majd ott is maradt. A sikerek hatására Japánban szinte az egyik napról a másikra terjedt el a karate.

Hasonlóan az okinawai kézhet (te) a karaténak is több iskolája van. A kialakult 5 fő stílus: Shotokan,Gojo-ryu,Shito-ryu, Wado-ryu és a kyokoshin-kai. A következő részben ezek jellegzetességeiről és kialakulásokról olvashattok.

(CS. B. ; Forrás: Dr. Gulyás Péter : A karate c. könyve)