A karate szó hallatán sokaknak a gyorsan verekedő kis japán emberkék jutnak az eszébe, fekete övvel. Akik nincsenek, benne a sportágban szinte az összes japán harcművészetet a karatéval azonosítják. Pedig ez korántsem így van.

A karatén kívül még számos más harcművészeti ág alakult ki. Most azonban a karate válfajait, stílusait szeretném bemutatni.

Gojo-Ryu:

Alapítója Chojun Miyagi mester volt. Funakoshihoz hasonlóan őt is meghívták Japánba, ahol több helyen kezdett el oktatni. Leghíresebb tanítványa Gogen Yamaguchi a „Macska” volt. Az általa tanított Goju azonban eltér az okinawai változattól.

A Goju szó összetett szó (go-kemény, ju-lágy). Alapvető értelme, hogy a védések lágyan, a támadások keményen történnek. A keménységet a Sanchin kata tükrözi. A lágyság képviselője pedig a Tensho kata.

Számos formát használnak még, néhol tükrözve az állatok mozgását. Az irányzat a legősibb harci hagyományokat foglalja magába, mellőzve a bonyolult technikákat, de megőrizve a harci szellemet.

Jellemző a sok körkörös mozdulat, a rövid állások és a hikite mellmagasságban történő elhelyezése. Yamaguchi változtatott a formagyakorlatokon és nagyobb hangsúlyt fektetett a küzdelemre, ahol kicsi a küzdőtávolság. Kisegítő gyakorlatként jógához hasonló elemek is fellelhetők az iskolában.

A Japán szellemnek megfelelően hangsúlyozottabbak lettek a formalitások, az erős külső kifejezése, a katák erőteljesebbé és hangosabbá váltak. Izometrikus gyakorlatok is helyet kaptak, az egészet áthatotta az ősi japán szellem.

Kyokushin- kai:

Alapítója Matsutatsu Oyama. Itt a karate felfogása teljesen eltér Funakshin mesterétől. Ez abból is adódhat, hogy Oyama nem csak Funakoshintól, hanem Chu Shoneitől, a kínai Lee mestertől és egyéb más nagy mesterektől is tanult.

Legendássá váltak tettei. Puszta kézzel, bikákkal küzdött meg és karate mestereket győzött le. Körbeutazta a világot, miközben nagysikerű bemutatókat tartott. Elterjesztette stílusát Amerikában és Európában egyaránt.

A kyokushin-kai karate elsődleges célja a küzdelem. A stílus leginkább a gojo-ryura emlékeztető. Körkörös mozdulatok, rövid állások és hikite a mell magasságában. De mindezek mellett megtalálhatóak benne a tradicionális karate elemei is.

A kyokushin-kai jelentése találkozás a végső igazsággal, szimbóluma a kanku, mely egy égvizsgáló pozíció. Vizsgarendszerében nagy szerepet kap a küzdelem és az erőnléti gyakorlatok végrehajtása.

A stílus művelői gyakran nevezik erőkaraténak is. Külön verseny szabályrendszere van szemben a többi stílussal. A támadásokat teljes erővel beviszik (no contact), fejre kézzel nincs, lábbal viszont van támadás.
Magyarországi karate:

A karate Magyarországon

A karate úttörője Magyarországon Polyák József volt, aki a 60as évek vége fele rendszeresen tartott karate bemutatókat, mindenekelőtt cselgáncs versenyeken. A karate ekkor azonban még nem tudott gyökeret verni Magyarországon. Polyák József kísérlete elszigetelt jelenség maradt.

A karate tömeges elterjedését a 70-es évek elejétől számíthatjuk. Először a kyokushin-kai stílust sajátította el néhány lelkes sportoló, a Svédországban élő Mészáros Attila segítségével. A karate fejlődése 1974-ben gyorsult fel, ekkor alakult meg ugyanis az első Shotokan klub Antal János és Kecskés Sándor vezetésével.

A későbbiekben szépen lassan gyökeret vert a többi stílus is. A karatét hazánkban igazán 1980-ban ismerték el, mikor a Magyar Cselgáncs szövetségen belül megalakult a Karate Szakbizottság. Az 1980 óta eltelt időben különböző formákat élt meg a Karate szakág. 1994-ben megalakul a Magyar Karate Szövetség, melynek fő feladata az egységes karate megteremtése Magyarországon és részvétel a Karate olimpiai sportággá való fejlesztésében. Legtöbb követője itthon a Kyokushin-kai és Shotokan stílusnak vannak.

Hát remélem ez a pár részes cikkel segítettem mindenkinek közelebb kerülni a karatéhoz. Ha esetleg megtetszett vagy bármiféle kérdésed van, szívesen válaszolok rá.

(Cs.B.; Forrás: Dr. Gulyás Péter: A karate)