18 évesen a nagymedencés versenyidőszak után minden hazai válogatott úszót megelőzve vezeti 50, 100 és 200 méter pillangón is a női magyar ranglistát, mi több, a 200-on Nankingban (az ifjúsági olimpián) elért kiemelkedő teljesítményével a világranglistán a harmadik helyet foglalja el. Hogyan töltődik fel? Hogyan lendül át a holtponton? Milyen érzés a dobogó tetején állni? Szilágyi Liliánával beszélgettünk.

Korosztályának legnagyobb tehetsége jelenleg edzőtáborozik, ott értük utol "Lilut", aki a napokban tölti 18. születésnapját.

Milyen érzés volt Nankingban a dobogó legfelső fokán állni?

- Leírhatatlan. Amikor 200 pillangó után nekem játszották a Himnuszt, katartikus élmény volt. Ezt elmondani nem lehet, mindenkinek át kellene élnie.

Mi volt a legjobb és mi volt a legrosszabb momentum számodra az ifjúsági olimpián?

- Nem tudok rosszat mondani. Három hetet töltöttem kint, egy hetet a versenyek előtt, egy hét szólt a versenyekről és még egy hét utána, ezalatt az idő alatt a felhők közt éreztem magam, fantasztikus volt. Ehhez pluszként jött még a jó szereplés is. Csapatként mentünk ki, családként jöttünk vissza. Felejthetetlen élmény számomra ez az időszak.

Mi dönt el egy versenyt? A fizikai vagy a mentális felkészülés a fontosabb?

- A kettő együtt jár. Ha az egyik nincs meg, nagyon nehéz sikereket elérni, ha a lelkem rendben van, a testem is. A nagy versenyek nem csak fizikailag, pszichésen is óriási kihívást jelentenek, de ha hiszünk magunkban, bármit elérhetünk.

Miként készülsz fel pszichésen egy-egy versenyre?

- Szerencsés vagyok, mert rengeteg külső segítséget kapok. Kialakult körülöttem egy rendkívül jó szakmai stáb, az edzőm Turi Gyuri bácsi, emellett ott van a családom, a tanáraim és a barátok, akik támogatnak, ezért nagyon hálás vagyok, egyedül nagyon nehéz lenne. Hogyan képzeljük el egy napod? Szilágyi Liliána - Hétköznap reggel 5-kor ébresztő, háromnegyed hatkor már az uszodában vagyok, ahol 1,5 órás tornával kezdek, majd 9:30-ig úszás következik, utána irány a suli, majd 15 h körül ebéd és vissza az uszodába egészen 18 h-ig, a tanulás után alig várom, hogy alhassak...

Milyenek az elvárásaid saját magaddal szemben? Vannak, voltak holtpontjaid?

- Mint már mondtam, fontos, hogy higgyünk magunkban. Én az ifjúsági olimpiára is úgy mentem ki, hogy nyerni akarok és nyerni is fogok. Fontos, hogy le tudjam győzni saját magam. Pozitívan kell élni, mert ez elengedhetetlen a mentális és fizikai fejlődéshez. Ami a holtpontot illeti, természetesen az én életemben is előfordultak már és bármilyen furán is hangzik, egyáltalán nem tartom rossz dolognak: ha az ember életében eljön egy ilyen pillanat, mikor úgy érzi, nincs tovább, válaszúthoz érkezett, el kell döntenie, hogyan tovább. Csinálni akarja-e még, amit eddig vagy már nem jelent neki örömöt és más irányt vesz az élete? A holtpont önismeretre tanít. Ismét csak azt tudom mondani, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert rengeteg segítséget kapok, sokan támogatnak, a családomtól kezdve az edzői stábomon át a barátaimig mindenki, ezáltal valóra válthatom az álmaim.

Volt példa arra, hogy betegség, sérülés befolyásolta a felkészülésed?

- A 2012-es londoni olimpia után, a felkészülés során majdnem leszakadt a vállizmom. Szörnyű időszak volt, viszont utólag kicsit örülök, hogy így alakult, hiszen láthattam, kire számíthatok a bajban és kire nem. Hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül.

Mi kapcsol ki? Hogyan töltődsz fel?

- Nagyon szeretek a barátaimmal lenni, sok erőt tudok meríteni belőlük. Ami kikapcsol, a zenehallgatás, és az olvasás és néha énekelgetek is, de tehetségkutató műsorokban nem fogok feltűnni. Ami a könyveket és a zenét illeti, "mindenevő" vagyok, orvosi krimiket ugyanúgy szívesen olvasok, mint történelmi regényeket. Zenében a komolyzene áll közel hozzám, de most épp a heavy metallal ismerkedem.

Mit éreztél, mikor megtudtad, hogy a MOB az Év legjobb európai ifjúsági sportolója díjra téged jelölt?

- Hatalmas megtiszteltetés Magyarországot képviselni bármilyen eseményen. Nekem már az ifjúsági olimpiai részvétel is óriási dolog volt.

Decemberben következik a dohai rövidpályás vb. Mit vársz magadtól?

- Jó eredménynek tartanám, ha az olimpiai eredményeimen tudnék javítani, melyhez elsősorban saját magam kell legyőznöm. Jelenleg is ezen dolgozunk.

Mit üzennél a fiataloknak, a kortársaidnak?

- Minden nap egy új lehetőség. Éljenek úgy, hogy tegyenek magukért, hogy minden reggel érdemes legyen felkelni és legfőképp higgyenek magukban. Szeretet és hit nélkül nagyon nehéz.

(WEBBeteg)