A nyelv változása annak minden alkotóelemére kihat: a kiejtésre, az írásmódra, a nyelvtanra, a fordításokra, a kommunikációs mintákra, de leginkább a szókincsre. Egyes szavak elavulnak, eltűnnek, másoknak a jelentésük vagy hangulatuk változik meg, de a legáltalánosabb, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés a szókincs fejlődését eredményezi.

A beszéd akkor alakult ki, amikor az emberiség fejlődése elért egy bizonyos szintet, azóta pedig a nyelvek folyamatosan fejlődnek, átalakulnak. Kezdetben ez ösztönösen működött, reagálva a környezet kihívásaira, majd egyre tudatosabbá vált, így néhány évszázada már szabályokba foglalt rendszer szerint működik.

A magyar nyelv önálló története akkor kezdődött, amikor megszakadt a kapcsolatunk a többi ugor néppel. Ez az ún. ősmagyar nyelv még nem nevezhető egységesnek, a vándorló életmód következtében a nyelvjárások keveredtek, alakultak. A szótörténeti kutatások szerint így is kb. 1000 finnugor eredetű szavunk van, természetesen ezek évszázadok alatt nagyon sokat változtak.

A magyarok letelepedését követően kezdtek kialakulni az egységesebb, igényesebb nyelvváltozatok. A török hódoltság 150 éve nem kedvezett a magyar írásbeliségnek, a kolostorokat elpusztították, a kulturális élet központja Erdély lett, de a török és az azzal párhuzamos, illetve azt követő német hatás nagyon erős volt a magyar nyelv szempontjából.

A magyar nyelv újabb felvirágzása a felvilágosodás korára tehető, amikor is a nyelv tudatos alakítása indult el, a folyamat maga pedig nyelvújítás címen került be a történelembe. Kazinczy Ferenc vezetésével a nyelvújítók célja az volt, hogy a nyelvünket a kor követelményeihez igazítsák, megtisztítsák az idegen hatásoktól, és ezzel párhuzamosan bővítsék szókincsét. Erre nagy igény volt, hiszen nemcsak a tudomány eredményeit kellett beültetni a magyar nyelvbe, hanem az új irodalmi irányzatok sokszínűsége is ezt követelte. Ebből a korból ismert Bessenyei György híres mondása: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem!”

A Magyar Tudós Társaság (a mai Magyar Tudományos Akadémia) munkája eredményeként ötven év alatt több nyelvtan, szótár és nyelvtudományi értekezés jelent meg, mint előtte összesen. A nyelvi normát az MTA elődjének 1832-es helyesírási szabályzata és 1847-es nyelvtana rögzítette. A gondos munka eredménye az is, hogy az 1844-es országgyűlés államnyelvvé nyilvánította a magyar nyelvet.

A XX. század közepére a korábbi németet orosz, majd angol nyelvi befolyás követte. Érdekes, hogy az orosz nyelvből nem sokat vettünk át, annál inkább az angolból, amely folyamat már a hetvenes években elkezdődött. Nemcsak a politikai, gazdasági változás, hanem az irodalmi és kulturális élet változásai is hatottak a nyelvre. A 17. századtól az 1970-es évekig kb. 1000 angol szó és kifejezés honosodott meg a magyar nyelvben, ez az utóbbi néhány évtizedben a technológia fejlődésének köszönhetően rendkívüli módon felgyorsult. Megemlítendő, hogy az angol nyelven keresztül számos, az angolba beépült latin eredetű szó is bekerül a magyar szókincsbe.

Fontos megjegyezni, hogy a szókincs, a kiejtés, a nyelvtan és a helyesírás mellett az ún. kommunikációs minták is változnak, amelyeknek a nyelvhez való kapcsolódása elsőre talán nem is egyértelmű. Az új – akár Amerikából, akár Nyugat-Európából átvett – ünnepek, mint például a Valentin-nap és a Halloween, vagy akár köszönési formák, mint a hi, hello elterjedése is ezt mutatja, de ide sorolható a megannyi új keresztnév, amit irodalmi alkotások, filmek hatására adnak a szülők a gyermekeiknek.

Napjainkra szabályok sora foglalja össze és egységesíti nyelvünket. Az 1832-ben először megjelent kiadvány óta 30 évente jelenik meg új helyesírási szabályzat, legutóbb 1984-ben. Az MTA által kidolgozott és az Akadémiai Kiadó által kiadott 12. kiadás megjelenése hamarosan, 2015 őszére várható.

(Akadémiai Kiadó)