Önvagdosás: valamilyen hegyes vagy éles tárgy által (borotvapenge, kés, olló, üvegszilánk, körző, stb.) sérülések (vágás, szúrás, karcolás) okozása a saját testükön. Ez egyfajta mentális probléma, az öncsonkítás egy formája.

Igen nehéz megérteni, hogy mi állhat annak a hátterében (mi vezethet rá valakit), hogy saját magában kárt tegyen szánt szándékkal. Leginkább azon szülőknek lehet sokkoló élmény, akiknek rendes/normálisnak tartott gyerekéről derül ki, hogy ilyesmit cselekszik. Gyakran dührohamot, sokkot, felháborodást vált ki a szülőknél első reakcióként. Másodsorban pedig kétségbeesést és sajnálatot, mert nem tudja, hogy mit kéne tenni, hogyan segíthet gyerekén a kényszerhelyzet elé állított szülő.

Amit az önvagdosásról tudni érdemes

A legtöbb gyerek számára az önbántalmazás egy eszköz, amivel elnyomhat bizonyos érzelmeket, vágyakat, vagy a stressz és nyomás csökkentése miatt folyamodnak ilyen drasztikus módszerhez, mivel más megoldást nem látnak az elviselhetetlen teher leküzdésére. Többnyire ez egy figyelmeztető magatartás, ami egy sokkal komolyabb, a háttérben meghúzódó problémára utal. Az esetek többségében nem az életüket akarják eldobni, hanem pont ellenkezőleg, figyelemfelkeltésnek szánják cselekedetüket.

A fiatalok és tinik széles rétegét befolyásolja a jelenség, mivel majdnem minden gyereknek akad legalább egy problémás barátja, így ha nem is önmaga miatt, de közvetve érinti a dolog. Szintén problémát jelent, hogy egyes deviáns csoportoknál a bátorság és elkötelezettség egyik formája a vagdosás.

A tini úgy érzi, egyedül maradt a problémájával, és nincs aki segítsen neki, a felnőttek nem értik meg és megbízhatatlanok a számára. Ilyenkor a labilis érzelmi állapot miatt olyan cselekedeteket is elkövetnek, amit más helyzetben nem tartanának normálisnak. Azonban ha megfelelő segítséget kapnak, akkor más úton is megoldható lesz a problémájuk.

A szülők sokat segíthetnek a bajba jutott gyereken, és minél hamarabb történik a beavatkozás, annál jobb. Sajnos a vagdosás hamar megszokássá válik, a kamaszok könnyen le tudják így vezetni a feszültséget, és egy idő után ragaszkodnak a saját bevált megoldásukhoz. Ráadásul többféle veszélyt is rejt a dolog, sebfertőzés, AIDS és hasonlók mellett akár életveszélyes sérülést is okozhatnak maguknak.

Amit a szülők tehetnek

Ha azt veszik észre, hogy a gyerek furcsán viselkedik, túl sok a sérülés rajta, akkor minél hamarabb beszélni kell vele. Fel kell tárni, hogy mi okozza az érzelmi problémát, és segíteni kell neki túljutni azon - érdemes szakértőt is bevonni ilyen esetben. Nem szabad fenyegetni vagy rátámadni, mert akkor csak rosszabb lesz a dolog, és odavész a szülőkbe vetett bizalma is. Támogatni és beszélgetni kell vele, hogy lássa, van más út is.

Elsősorban a szülőnek kell a saját érzelmeit kordában tartania, ha rájön, hogy a gyereke mit művel. Ilyenkor egy sor negatív érzelmi hullám önti el (sokk, harag, düh, félelem, szomorúság, csalódottság, összezavarodottság, stb.), megbántva érzi magát a szülő, mert a gyereke nem kérte a segítségét, vagy saját magát tartja felelősnek a kialakult helyzetért. Igazából ez senkinek sem hibája, nem lehet csak úgy ráfogni a szülőre vagy a gyerekre - egy komplex probléma sorozat alakította így, ami ellen igen nehéz, szinte lehetetlen védekezni.

Időbe kerül, míg lerendeződik a szülőben a kialakult érzelmi örvény. Érdemes segítségért folyamodni és megosztani a gondot másokkal, hátha tudnak segíteni, vagy legalább meghallgatják. Ha már lenyugodtak a kedélyek, akkor racionálisan végig kell gondolni, hogy mit lehet tenni és milyen lépéseket kell megtenni a helyzet jobbra fordítása végett.

Érdemes tájékozódni a jelenségről, mi ez, miért csinálják, kik csinálják és hogyan, így a tudás birtokában jobban el lehet beszélgetni a tini gyerekkel. Nem árt tudni, hogy mik lehetnek a kiváltó okok, így a probléma gyökere kezelhető vagy megszüntethető.

Komoly érzelmi válságot tud okozni, ha a saját gyerekről van szó és nem jó dolgok miatt. Fel kell deríteni, hogy mi nyomasztja a gyereket, mert csak így lehet segíteni rajta.

Beszélni kell a gyerekkel

Igen nehéz és fájdalmas lehet a szülőnek ilyenkor a gyereke felé közeledni, a félelem ránehezedik az emberre, hogy mit is kéne neki mondani, de nem az a lényeg, hanem hogy beszélni kell vele és éreztetni, hogy nincs egyedül, szeretik és meg akarják védeni őt. Biztosítani kell a jó szándékról, az együttműködésről és a szeretetről, így magasabb bizalom alakulhat ki a gyerekben a szülő iránt.

A gyerek számára is nehéz dolog erről beszélni, szégyelli magát, fél, összezavarodott, aggódik, hogy mi lesz a reakció a szülők részéről, vagy mi lesz a dolog következménye. Ilyenkor meg kell győzni, hogy szeretik őt, meghallgatják és segíteni akarnak neki. Nem szabad kiabálni, bántani, megbüntetni, mert akkor rosszabb lesz.

Nem szabad feladni, a gyerekek ilyen korban gyakran elutasítják a segítséget, bizalmatlanok a felnőttekkel szemben. Letagadhatja, agresszívan szembeszállhat a szülőkkel, sőt akár dühönget, hisztizhet is. Ilyenkor nyugodtnak kell lenni valamint a gyereket is lenyugtatni, vagy hagyni, amíg magától lenyugszik és utána beszélni vele.

Ha egyedül nem megy, akkor érdemes szakszerű segítséghez folyamodni, pszichológus, mentálhigiénés szakember segítsége jól jöhet ilyen esetben. Olyan szakember kell, aki a szülőn és a gyereken is tud segíteni, hogy túljussanak a krízishelyzeten.

A megfelelő terápiás, esetleg csoportos foglalkozások nagyobb mértékben elősegíthetik a gyógyulási folyamatot. A vagdosás gyakran utal mentális problémákra, például bipoláris rendellenességre, depresszióra, viselkedészavarra. Fontos, hogy minél hamarabb szakszerű segítséget kapjon a gyerek.

Bátorítás és támogatás

Sokat kell vele beszélgetni, segíteni kell neki. Fontos a jó példakép mutatása, esetleg érdemes kiszakítani egy időre a megszokott környezetéből, rá kell venni, hogy aktívan sportoljon, vagy űzzön valamilyen hobbit. Érdemes különböző feladatokat rábízni: vásárlás, házimunka, illetve sok időt együtt tölteni. A jó dolgokra összpontosítsanak.

Nyugalom és türelem

Időre, mégpedig sok időre van szükség - komoly elszántság és rendíthetetlen elhatározás kell, ha komolyan segíteni akar valaki a bajba került gyerekén. Sok szeretetet, bizalmat és kitartást igényel a folyamat megváltoztatása. Nem szabad feladni!

(N. L.)