Akár fegyelmezni szeretné a gyereket vagy éppen a hangulat miatt beszél hangosabban a gyerekéhez, ott sajnos elvesztette a hitelességét a gyereke szemében. Nem az számít, hogy kinek van igaza és kinek nem. A vita, a fegyelmezés és a beszélgetés abban a pillanatban értelmét veszti, amint az egyik fél felemeli a hangját.

Az ilyen esetek csak tágítják a szülők és tini gyerekeik között húzódó szakadékot és ellehetetlenítik a helyzet megoldását. Nem lehet eredményre jutni, ha a tinivel szemben nyers erőt akar alkalmazni a felnőtt. Íme, három tipp, hogy megelőzhető legyen a kiabálás.

1. Legyen rugalmas és megértő!

A dolog kulcssa, hogy a szülő a saját érzelmi kitöréseit kordában tudja tartani, ha a gyerekével beszélget fontos dolgokról - végül is ő a felnőtt.

Ha képes rá az ember, akkor jobban oda tud figyelni arra, hogy mit is mond a gyerek, mit is szeretne elérni és képes lesz a szülő a megfelelő módon megadni a megfelelő választ, anélkül, hogy belevinné a saját érzelmi reakcióit. Könnyebb mondani, mint megtenni, de ha elsajátítja az aktív hallgatás technikáját, akkor jobban fog menni a dolog. Később ki lehet tombolni az érzelmeket, de ne a gyereken, mert az nem vezet jóra.

2. Az adott gond vagy probléma a gyereké, nem a szülőé

Ha a gyerek rossz jegyet hoz haza, az nem a szülő „érdeme”, hanem a gyereké. Leszidás helyett inkább azt kell kérdeznie tőle, hogyan tervezi kijavítani azt. Csak módjával a fegyelmezéssel, inkább segíteni kell neki, éreznie kell, hogy neki felelőssége is van és leginkább önmaga felé. Nem szabad a gyerek problémáját átvenni, önmagára kivetíteni, mert abból csúnya veszekedés lesz. Legközelebb majd jobban teljesít, de ehhez idő és segítség kell.

3. Ha elhatalmasodik Önön a stressz, akkor ideje lazítani

Feszülten nem épp a legjobb ötlet egy tini gyereket okítani. Mert akár semmiségen is elpattanhat a húr és a szegény gyerekre zúdul a felnőttek gondja, problémája, amivel ő még nem tud mit kezdeni, csak annyit lát az egészből, hogy „anya már megint nincs magánál és le kéne lépni innen minél hamarabb”. Ha nem bírja a helyzetet, akkor inkább hagyja és ne bonyolódjon bele egy nagyobb vitába a gyerekkel, mert csak rossz vége lehet. Ilyenkor érdemes lehiggadni, lazítani kicsit.

A gyerekek többnyire észreveszik, hogy mikor nem lehet komolyan venni a felnőttet, ilyenkor menekülnének a helyzet elől és igazságtalannak érzik, ha ők kapják a nyakukba a napi stressz levezetését. Később, nyugodtan és átgondoltan eredményesebb beszélgetés folytatható a tinivel, még ha elsőre ez nem is tűnik könnyűnek. Ha úgy érzi kezdi elveszíteni a türelmét, akkor ideje visszavonulót fújni, a gyerek még duzzogni fog emiatt az első néhány alkalommal, de idővel megérti, hogy inkább egy nyugodt felnőtt később, mint most egy ideges.

(N. L., parentingteens.about.com)