Azok a gyerekek, akik elszöknek otthonról, valójában nem rosszak, csak rossz döntést hoztak. Olyan helyzetbe kerültek, ahonnan nem láttak más kiutat, így elmenekültek.

Ahelyett, hogy szembenéztek volna a problémával és megoldást kerestek volna arra, a futást választották. És ilyenkor a szülők legtöbbször a gyerekben keresik a hibát. Pedig a szülő feladata lenne, hogy megtanítsa gyermekének, hogy hogyan kezelje a problémákat, akkor is, ha a gyerek problémájának forrása maga a szülő. Ha megfelelően tudják kezelni a felmerülő gondokat, akkor csökken a rájuk nehezedő nyomás és stressz, és nincs szükség arra, hogy elmeneküljenek.

A statisztikák szerint a legtöbb tini már vagy megpróbált elszökni, vagy ismer olyasvalakit, aki már megtette azt. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok ismerik a jelenséget. A problémát az adja, hogy sokuk szeret utánozni másokat (vagy úgy gondolja, hogy helyes az adott cselekedet).

Tény, hogy nem lehet bezárni a gyereket. Akármennyire is szeretné a szülő lakat alatt tartani a gyerekeit, nem teheti meg. Valójában az ő választásuk, hogy elszöknek-e, vagy sem. Nem szabad velük szemben olyasmit elkövetni, amit Ön sem szeretne, hogy Önnel megtennének.

Persze a legtöbb esetben a szülők nem mindig (vagy nem teljesen) tehetők felelőssé, ha a gyerek elszökik. Ettől még nem feltétlenül rossz szülők. Egy felmérés szerint az elszökött gyerekek mindössze 16%-át bántalmazták a szülők fizikailag vagy verbálisan. És a legtöbb bántalmazott gyerek nem szökik el, hanem megpróbál együtt élni a problémával.

Ha elszökik a gyerek

Az első dolog, hogy értesítse a rendőrséget, ne várjon 24 óráig, jelentse be az eltűnést azonnal! Helyeztesse az eltűntek nemzetközi listájára, mivel 18 éves kor alatt nincs türelmi idő!

Hívja fel a gyereke összes barátját és olyan ismerősét, akik tudhatnak a gyermekéről, kérje a segítségüket. Keresse mindenhol, de a telefonját tartsa magánál, a vezetékest pedig bízza egy megfelelő személyre! Kutassa át gyereke szobáját lehetséges nyomokat keresve!

Valamint nem árt utánanézni a telefonja híváslistájának, kivel beszélt utoljára a gyerek. Értesítsen minden lehetségesen szóbajövő hatósági és társadalmi szervetet az eltűnésről.

Ha magától hazajön

Ne essen neki azonnal, hagyjon időt, hogy mindketten lenyugodjanak. Ilyenkor nem szabad beszédbe bonyolódni, mert a felfokozott érzelmek csak rossz irányba sodorják a beszélgetést. Csak akkor közeledjen felé, ha már mindketten lenyugodtak!

Kérdezzen és hallgasson!

Kérdezze meg, miért ment el, mondja el, hogy Ön is átgondolja a dolgokat, átértékeli a helyzetet. Ne fenyegesse vagy büntesse rögtön!

Beszélgessen vele sokat!

Mondja el, hogy hogyan érezte magát, amikor ő elment, mondja el, hogy ez mennyire bántja Önt! Mondja meg neki, hogy a problémákat közösen meg tudják oldani, de külön-külön nem. Az elszökés nem old meg semmit, és inkább beszéljék meg a problémákat együtt. Hallgassa meg, hogy mit mond a gyerek, figyeljen a jelzéseire!

Kérjen segítséget!

Ha ez nem az első eset és folyamatos a kommunikációs probléma, akkor kérjen segítséget. Lehetőleg olyan személytől, akire a gyerek felnéz és a bizalmába fogadta (rokon vagy barát) esetleg kérhet szakértő segítséget pszichológus, mentálhigiéniás specialistától.

(N. L., about.com)