„A minap hallottam, hogy egy 13 éves lány panaszkodik: ő kövér. Azzal kezdte a fogyókúrát, hogy nem ült le a családdal a közös étkezésekkor. Azt mondta, nem éhes. A súlya miatt aggódott, és szépen lassan kialakult nála az evési zavar.”

Honnan tudhatja egy anyuka, hogy a gyermekének étkezési problémája van, és hogyan segíthet neki?

Mi okozhatja az étkezési zavar kialakulását?

A tinédzserek túl sok csontsovány modellt látnak a kifutókon és egyre jobban szeretnének rájuk hasonlítani. Így nem csoda, hogy egyre több fiatalt aggaszt a súlya, a külseje és sajnos sokan közülük torz önképet alakítanak ki magukról.

A gyerekek teste serdülőkorban sokat változik. Egyre jobban érdekli őket a testük, szeretnének tökéletesen kinézni, és megfelelni a saját, a barátok, és a társadalom elvárásainak.

Ám amikor a külsejükkel és a testsúlyukkal kapcsolatos aggodalom rögeszmévé válik, a viselkedésük pedig abnormálissá, vagy negatív testkép alakul ki magukban, és ok nélkül kövérnek érzik magukat, akkor könnyen étkezési zavar alakulhat ki.

Aki étkezési zavarral küzd, általában valamilyen érzelmi, lelki teher miatt kezd drasztikus fogyókúrába, ami súlyos esetben komoly fizikai következményekkel is járhat.

Árulkodó jelek

Az étkezési zavar jelei lehetnek, ha a gyermek:

• hirtelen veszít a súlyából
• túlzottan vékony
• fél a súlygyarapodástól
• játszik, piszkálja a tányérjában lévő ételt, ahelyett, hogy megenné
• kényszeresen eszik
• elmarad a menstruációja
• állandóan az ételről és a súlyáról beszél
• behabzsolja az ételt, majd rögtön a mellékhelyiségbe megy
• hashajtót, vízhajtót használ

Ha aggódik, hogy gyermeke étkezési zavarral küzd, a lehető leghamarabb segítséget kell, hogy kapjon!

Mit tehet a gyermekéért?

Hozza gyermeke tudtára az aggodalmát. Mondja el neki azokat a dolgokat, amiket észrevett rajta. Világosítsa fel, hogy az étkezési zavar milyen veszélyes lehet és mennyi egészségügyi problémához vezethet. Ha gyermeke étkezési zavarban szenved, beszéljen egy erre a problémára szakosodott orvossal, pszichológussal, tanácsadóval, mentálhigiénés szakemberrel. Kérje ki a tanácsukat, hogy ilyen esetben mi a teendő.

(KamaszPansz - M. T., forrás: kidshealth.org)