„Anya, én kövér vagyok?” Az ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre valójában igen nehéz válaszolnia egy szülőnek. Hogyan segíthet a gyerekének, hogy egészséges önképe és önértékelése legyen, a tényleges testsúlyától függetlenül?

A tinik ahogy nőnek, egyre jobban foglalkoztatja a teste. Hogyan néz ki, milyenek a méretei, mennyire tér el a társaitól - ilyen, és ehhez hasonló gondok gyötrik. Már a kiskamaszokat is érdekli a saját külsejük, így ha valamiért mégsem lennének megelégedve önmagukkal, akkor az igencsak rányomhatja a bélyegét az érzéseikre, hangulatukra.

Leginkább a testméretük és a testsúlyuk az, ami látványosan eltérhet az őket körülvevő társaiktól, és ilyenkor az a legrémisztőbb gondolat fut át a gyerekek agyán, hogy ők azok, akik kilógnak a sorból (ez az egyik legrosszabb, ami történhet egy közösségbe beilleszkedni vágyó gyerekkel). Az aggodalmaik pedig csak tovább fokozódnak a pubertáskor beköszöntével, amikor is túlzott jelentőséget és figyelmet tulajdonítanak a saját (jelentős változásokon átmenő) testüknek.

Szakértők szerint már az általános iskolát kezdő gyerekeknek is vannak kétségeik a külsejüket illetően, a felmérések és kérdőívek eredményei szerint pedig a kiskamaszok gondolatainak jelentős részét teszi ki a saját testükről történő elmélkedés, és az emiatti szorongás. A gyerekkori elhízás valós probléma, valós következményekkel. De az senkinek sem jó, ha egy gyereknek (kortól és nemtől függetlenül) rossz érzései vannak saját magával kapcsolatban, netán depressziós lesz a külseje miatt.

Hogyan szerezhet tudomást a gyerek testképével kapcsolatos aggodalmairól, és mit tehet annak érdekében, hogy gyermeke megőrizze egészségét? Ön, mint szülő vajon mit tehet ennek megakadályozásáért, hogyan segíthet? Íme, néhány tipp, hogyan deríthet fényt a problémára, és mit tehet annak megváltoztatásáért.

Ismerje fel a jeleket!

Némely esetben a rossz testkép jelei igen egyértelműek lehetnek. Például a gyerek azt kérdezi, hogy kövérnek tűnik-e, vagy a hasát nyomkodja a vélt vagy valós zsírpárnáit vizsgálva. Előfordulhat, hogy gyakran étvágytalan, nem hajlandó többé megenni a kedvenc (és kalóriadús) ételeit, esetleg gyakran bűntudata van, ha élvezettel eszi az elé tett ételt. Néha olyan furcsákat is mondhat, főleg társaságban, látva, hogy mit esznek más gyerekek: „ne egyél olyat, az nem jó”.

Kevésbé feltűnő jelei is lehetnek a problémának:

• Gyakori, megmagyarázhatatlan eredetű szorongás
• Kerüli a többi gyerek társaságát, félrehúzódó lesz
• Negatívan beszél a saját testéről, láthatóan elégedetlen azzal
• Nem hajlandó olyan eseményeken, elfoglaltságokon részt venni, ahol le kell vetkőzni mások előtt, vagy többet láthatnak a testéből (pl. úszás, egyéb sportesemények)
• Depresszió
• Negatív megjegyzések, mint: „senki se szeret engem, nem tetszem senkinek se”

Erősítse az önértékelését!

Akár túlsúlyos a gyereke, akár nem, akkor is segíthet neki, hogy jobban érezze magát a bőrében és egészségesen éljen. Maradjon pozitív, a gyerek szellemi és fizikai egészségére koncentráljon, és ne a testsúlyára. Érdemes megfontolni a (gyermek) táplálkozási szakértő véleményének kikérését.

Mindig az egészségre koncentráljon!

Ne hagyja, hogy gyermekének oka legyen a testével (annak problémáival) túlzottan foglalkozni! Nevelje az egészséges életmódra, és mutasson példát neki. Olyan formában próbálja az egészségre nevelni gyermekét, hogy ő azt megértse: korának és szellemi fejlettségének megfelelően magyarázza el neki a megfelelő életmód szükségességét, az egészséges gondolkodás fontosságát. Ugyan a kicsi gyerekek nem feltétlenül értik meg elsőre, miért is olyan fontos a jövővel foglalkozni, azért nem árt némi előrelátást beléjük nevelni. Egyszerűbb példákkal könnyen rá lehet vezetni őket a lényegre: ha odafigyelnek az egészségükre, az azt jelenti, hogy többet tudnak majd játszani egyhuzamban, vagy jobban teljesíthetnek az egyes sporteseményeken.

Az eredményeket a látható változásokon keresztül mérje!

Kicsi gyerekeknél kiemelten fontos arra szoktatni őket, hogy könnyen alkalmazkodjanak az új dolgokhoz, új módszerekhez, megközelítésekhez, ne csak egysíkúan szemléljék a világot. Egyes szakértők szerint korántsem egészséges az, ha túl gyakran méri a gyerekei súlyát. Ha a gyereke tízéves kora után is túlsúllyal küzd, akkor a probléma valós, és kezelésre lesz szükség. Ekkor konzultáljon a gyerekorvossal, keressen alternatív megoldásokat a kezelésre. A cél az lenne, hogy egészséges szokásokra, viselkedésre szoktassa gyermekét. A pozitív változások közé tartozik például, ha a gyerek kevesebbet nézi a Tv-t, aktívabb, többet játszik a szabadban a barátaival, hanyagolja a cukros üdítőket, több zöldséget és gyümölcsöt eszik. Az ilyen, és ehhez hasonló változások járulnak hozzá leginkább az idővel láthatóvá váló egészségbeli változásokhoz.

Mutasson jó példát gyermekének!

A kicsi gyerekek olyanok, mint a szivacs, gyakorlatilag minden körülöttük lévő információt magukba szívnak, a látott példákat pedig megpróbálják utánozni. Ne beszéljen neki se a saját, se az ő, se más testéről, az azzal kapcsolatos vélt vagy valós aggodalmairól. Ha a szülőknek negatív a saját testképükről kialakult véleményük, és azt a gyerekeik előtt is hangoztatják, azzal igen rosszat tesznek nekik, ugyanis átveszik a vélt vagy valós aggodalmakat, és elkezdenek a saját testükkel kapcsolatban is kételkedni.

Ön megakadályozhatja, hogy a dolgok rossz irányba fejlődjenek, például azzal, hogy jó példát mutat a gyerekeinek: jobban odafigyel arra, hogy mit és hogyan eszik, és többet mozog. Lehet, hogy nem ugyanazt fogják szeretni a gyerekei, mint Ön (ételek vagy elfoglaltságok, sportágak), azonban emlékezni fognak arra, hogy komoly hangsúlyt kell fektetniük az egészséges életvitelre, és ahhoz fognak ragaszkodni, szinte természetes módon. Lehet, hogy Ön futni szeret, míg a gyereke biciklizni, bármi is legyen a választott mozgásforma, a lényeg az, hogy a kamasz egészségesebb és fittebb legyen, örömét lelje abban, amit csinál, miközben önértékelése is fejlődik.

Ne hagyja figyelmen kívül a média hatását!

Figyeljen oda, hogy a reklámok milyen információkat, szemléletmódot, elveket közvetítenek a kicsi gyerekek felé (direkt nekik célozva azokat). Segítsen nekik abban, hogy megtanulják, hogyan szűrhetik meg a nap mint nap őket érő információáradatot, főleg azokat, amelyek károsak és az egészségtelen életmódot népszerűsítik. Szintén figyeljen oda önmagára, az egyes üzenetekre adott reakcióira, különösen a külsőt érintő megjegyzésekre, kategorizálásokra, értékrendre, és az olyan negatív kifejezésekre, mint a „csúnya” vagy „kövér”, hogy ezek milyen kontextusban, környezetben, szituációban kerülnek említésre. Előfordulhat, hogy a gyerekei azt láthatják, hogy Ön egyetért a média által közvetített (helytelen) üzenetekkel, vagy gyakran használja a negatív töltetű kifejezéseket? Ha igen, változtasson a saját hozzáállásán is, a gyerekei érdekében leginkább.

Erősítse gyermeke önbecsülését!

Fontos, hogy a gyermeke megértse, az emberek nem egyformák, igenis különbözőek, egyediek mind, ezért a kinézet, testi adottságok széles skálán változhatnak, és azok mind bőven a normálisnak mondható kategórián belül vannak. Nem a kinézet számít, hanem hogy milyen az adott ember egészségi állapota, a fő cél pedig az egészségre való törekvés, és ne a másoknak való megfelelés legyen. Ez főleg akkor fontos, ha a gyerek valamilyen irányban eltér a családban (vagy az adott közösségben) megszokott testalkattól. Figyeljen oda, hogy a gyerek testalkata, kinézete ne legyen téma a családban.

A gyerek helyes táplálására és fittségére kell helyezni a hangsúlyt a helyes önértékelés és testkép elérése érdekében. Végső soron nem árt emlékeztetni és tudatosítani benne, hogy a külseje még nem a teljes képet jelenti, van még egy sor más tulajdonsága, amik azzá teszik, aki, és azok sokkal fontosabbak. Önnek, mint szülőnek igen óvatosnak kell lennie, hogy lehetőleg inkább a pozitív, a jó dolgokat emelje ki a gyerekével kapcsolatban. A tini tudtára kell adnia, hogy bármilyen is a teste, attól ő még egy egyedi és értékes személy, aki pótolhatatlan a szülei, barátai számára.

(N.L. - webmd.com)