A lányomat túlzottan foglalkoztatja a saját mellének fejlődése, érzékenyen érinti a dolog. Mint szülő, mit tehetnék érte?

Kedves szülő!

A kiskamasz lányok életében a mellek fejlődése mindig is az egyik legproblémásabb folyamatot jelentette. A mellek növekedése egy sor negatív érzelmet válthat ki a kislányokból, például szorongást, félelmet, aggódást. Már önmagában a mellek fejlődésének megindulása is sok gondot okozhat a lányoknak, hát még akkor, ha ennek a fejlődésnek az üteme eltér a társaikéhoz képest, vagyis ha túl korán vagy túl későn kezdődik meg a fejlődés.

Gyakran túlzottan is foglalkoztatja őket a dolog, és rengeteget gondolkodnak azon, hogy ők miért „mások”, mint társaik. Szoronghatnak, és furcsán érezhetik magukat amiatt, mert a társaikhoz képest le vannak maradva, vagy azért, mert előrébb tartanak a fejlődésbe. Nehezítheti a helyzetüket az osztálytársak, különösen a fiúk bántó megjegyzései.

A kislányok mellei általában 8 és 11 éves kor között indulnak fejlődésnek, elsőként a mellbimbók jelentős duzzadása és érzékenysége figyelmeztet arra, hogy megindult a változás. Ilyenkor gyakori, hogy a szégyenlős, önérzetes, érzékeny lányok, megpróbálják elrejteni fejlődő nőiességét a világ elől. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy túlzásba viszik a rejtegetést, például bő vagy túlzottan fodros, díszes ruházatot viselnek, leginkább a mellek környékére koncentrálva, amivel gyakran az ellenkező hatást érik el, és piszkálni kezdik őt az osztálytársai.

Van azonban néhány olyan dolgo, amellyel segíthet a lányának, hogy könnyebben átsegítse ezen a cseppet sem egyszerű, változásokkal teli életszakaszon. Kezdésképpen magyarázza el részletesen, hogy mi is történik a testével, miért történnek épp így a dolgok, és nyugtassa meg, hogy ez teljesen rendjén van és normális. Mondja el neki, hogy a barátnői is hasonló változásokon mennek át.

Lassan elérkezik annak is az ideje, hogy közösen beszerezzék lánya első melltartóját. Nagyon fontos, hogy a lánya, a számára megfelelő méretű, kényelmes melltartót viseljen, nem jó, ha túl szűk vagy túl bő a fehárnemű, mert akkor nem felel meg a rendeltetésének, és kényelmetlenül érezheti magát benne a lánya.

Emlékeztesse gyermekét arra is, hogy azok a lányok, akik bántják őt, azért teszik ezt, mert így szeretnének „nagylányoknak” látszódni a barátaik előtt, vagy csak egyszerűen féltékenyek, mert ők még nem indultak fejlődésnek és kisebbségi érzéseik támadtak, amit így próbálnak meg levezetni. A fiúk pedig többnyire figyelemre vágynak, de nem tudják, hogy hogyan kellene udvarolniuk, vagy zavarja őket, hogy a lányok korábban érnek, előrébb tartanak a fejlődésben, és fizikai erőszakkal próbálják meg visszaszerezni a vezető szerepet.

Vértezze fel gyermekét különféle túlélési technikákkal, hogy ha elkezdenék piszkálni őt, ellen tudjon állni a támadásoknak, kezelni tudja a különféle helyzeteket. Tanítsa emg neki, hogy hogyan tudja figyelmen kívül hagyni a rá tett negatív megjegyzéseket, melyekkel társai próbálják meg felingerelni. Ha sikerül, előbb-utóbb abbamarad a piszkálódás. A másik út, ha elvicceli a negatív kritikát, és a szurkálódó beszólásokat. Ha ügyes, a másik ellen tudja fordítani annak támadását. A lényeg az, hogy a lánya magabiztos és határozott legyen, és minden esetben képes legyen kiállni az igazáért, és ha kell, védje meg magát. Ha azonban a zaklatás elfajulna, esetlegesen szexuális irányultságú lenne, lépjen kapcsolatba gyermeke iskolájának képviselőivel, ha pedig ők se tudnak megoldást a dologra, akkor a hatóságokkal.

Fontos az, hogy támogassa és szeresse gyermekét, éreztesse vele, hogy Ön ott áll a háta mögött, és segít neki, ha bajban lenne. Találja meg a megfelelő helyet és időt az igazi anya-lánya beszélgetésekhez. Mutassa ki érzéseit számára, hogy milyen büszke rá, és hogy már alig várja, hogy lássa mivé is fejlődik az a pici leányzó, aki nemrég még a szoknyáját fogva totyogott az anyukája mellett.

(M.T. - tweenparenting.about.com)