Ha kamasz gyermeke van, sokszor hallhatta már... Mit tehet Ön, mint szülő és felnőtt, akit folyton kerül kamaszodó gyermeke, mert cikinek tartja, ha Önnel együtt mutatkozik az utcán? Bizonyára úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, amikor gyermeke még kézen fogva lépkedett Ön mellett, most azonban a kiskamasz már azt is kifogásolja, ha közösen indulnak vásárolni, netán ugyanabba a boltba.

Miért is van ez?

Nem kell megijedni, gyermeke még mindig ugyanannyira szereti Önt, mint azelőtt, csak mostanra elkezdi felfedezni saját magát és a körülötte lévő világot. De vajon miért van az, hogy az az apróság, aki állandóan felnézett Önre, követte Önt, most egyszer csak ellenkezik, mindig mást akar? Egyszerű a válasz: elindult a fejlődés, a felnőtté válás, a függetlenedés útján.

Próbálja meg észben tartani, hogy nem Önnel történt változás, nem Ön lett rosszabb szülő, csak a gyereke és az ő kis világa indult változásnak, méghozzá igen rohamos tempóban, amit nem biztos, hogy Ön képes követni. Ezért tűnhet furcsának, olykor érthetetlennek, megbotránkoztatónak gyermeke viselkedése, valamint érzelmi kirohanásai.

Ne vegye személyeskedésnek, sértésnek azt, amit a kamasz Önnek mond, habár a kritizálása, makacssága, önfejűsége olykor különösen elviselhetetlen tud lenni. Emlékezzen arra a tényre, hogy gyermeke egy összetett változáson megy keresztül, ami az egész életét felforgatja, és számára is nehéz és problémás ez az időszak.

Beindulnak a hormonális változások, elkezd komolyabban barátkozni, magát olyanokkal körülvenni, akik jelentős hatással lesznek a viselkedésére, tetteire, döntéseire. Ha a kamasz mégis olyan túlzásokba esne, melyek már átlépik azt a bizonyos határvonalat, akkor ne legyen rest, éljen a szülői jogaival, fegyelmezze meg a rakoncátlan tinit! Azzal, hogy a tudtára adja, hogy messzire ment, és megbántotta Önt, az érzéseit, az anyai mivoltát, némi együttérzést képes kiváltani gyermekéből.

Mi lehet a megoldás? - Kössön kompromisszumot!

Azzal, hogy tiszteletben tartja a kamasz kívánságait, picit enged neki, javíthatja kettejük kapcsolatát a tini évek alatt. Nem kell feltétlenül mindent megengedni neki, minden hisztit elnéznie, csak annyit, hogy érezze, hogy van már mozgástere, a saját lábán is meg tud állni, de azért jó érzés, hogy Ön ott van a közelben vész esetére.

Például, ha kikéri magának azt, hogy Ön megöleli és megpuszilja őt búcsúzóul az iskola előtt, akkor ne hagyjon fel szokásával, hanem inkább még otthon tegye azt, ahol más nem láthatja, így mindkettőjüknek meglesz az igaza, és béke lesz a családban. Azonban ne hagyja magát sarokba szorítani, ne hagyja, hogy a gyerek diktálja az iramot, rákényszerítse Önre az akaratát! Ha hagyja, hogy gyermeke a fejére nőjön - azzal elveszíti az összes szülői fennhatóságát és hitelességét, valamint a kettejük kapcsolata is jelentősen meg fog romlani.

Segít a humor

Ne hagyja, hogy szülői feladatai, felelőssége mellőzésre kerüljenek, csak mert a kamasz kénye-kedve úgy kívánja. Magyarázza el neki, hogy mindennek megvan a maga határa, Ön a szülő, ő a gyerek, ezért néhány alapvető szabályt be kell tartania, mert a szülő az ő érdekében cselekszik, hiszen ez a feladata.

Ha pedig közel van egy konfliktus kirobbanása, a humor sokszor segíthet elsimítani a dolgokat. Próbálja meg elviccelni gyermeke kritizálásait és nevessen vele együtt! Ha nem kapja fel a vizet minden apróságon, azt a gyerek észreveszi, és többet nem fog próbálkozni mindenféle jelentéktelen, de annál bosszantóbb dologgal.

Gondolja csak meg, hiába mond akármit is a gyerek, mégis Ön az, akire felnéz, akihez ragaszkodik, csak épp nem fogja bevallani, mert az olyan ciki.

(KamaszPanasz - N.L, canadianparents)