A kamaszkor kezdetének biztos jele, hogy gyermekünk elkezd visszabeszélni, mindenre van egy válasza, és minden mulasztását ki akarja magyarázni. Hogyan reagáljon a szülő, ha nem akarja, hogy a kezdeti szóváltás durva vitába váltson?

Azonban bármilyen furcsán hangozzék is, a visszabeszélésnek is oka és jelentősége van! Ennek segítségével – bármilyen tiszteletlen vagy idegesítő is legyen az – gyermeke megtanulhatja kifejezni önmagát. Minden szülő, akinek kamasz gyereke van, pontosan tudja, hogy a tinédzserek gyakran nem gondolják át a mondanivalójukat; hiszen még épp hogy csak megkezdtek tudatosan kiállni önmagukért. A szülő feladata, hogy ilyenkor megtanítsa gyermekének a durva visszabeszélés helyett az önkifejezés megfelelő és tiszteletteljes módját.

Természetesen legtöbbünk hevesen reagál a visszabeszélésre, hiszen bántó és dühítő tud lenni, ha gyerekünk így viselkedik. Azonban ha mi is hasonlóan vágunk vissza, gyermekünk is egyre agresszívabban fog válaszolni, aminek eredményeként a helyzet csak elmérgesedik és a kezdeti szóváltás durva vitává válhat.

A szülők sokszor figyelmen kívül hagyják a kamasz visszabeszélését, mivel amúgy is épp elég bajuk van, és nem akarnak még egy gonddal megbirkózni. Vannak, akik attól tartanak, hogy ha nemtetszésüket nyilvánítják, azzal a tinit még dühösebbé teszik, és semmi kedvük egy újabb vitához. Pedig ha a visszabeszélés figyelmen kívül hagyása nem megoldás: gyermeke így sosem fogja megtanulni, hogyan fejezze ki megfelelően magát!

Egyszerre csak egy problémára koncentráljon!

Előfordulhat, hogy gyermeke egy neki kedvezőtlen fordulatra kétféleképp is reagál: például átkozódik aztán dünnyögve, morogva elvonul. Ezt szülőként semmiként sem szabad ennyiben hagyni. Biztosan jó lenne mindkét problémával egyszerre foglalkozni, de nem érdemes és nem is hatékony. Következetesen vegye sorra, hogy miről kell elbeszélgetni gyermeke viselkedésével kapcsolatban!

Szabja meg a határokat!

Ha az átkozódás és pimaszság nem elfogadható magatartás, ne habozzon ezt elmondani kamasz gyerekének, amikor kissé lecsillapodtak a kedélyek. Fontos, hogy ilyenkor nyugodt legyen! Szögezze le, hogy gyermeke mit tehet és mit nem, illetve hogy mik a következményei a határok túllépésének.

Ne reagálja túl!

Sokan elvesztik a kontrollt és túlreagálják, ha visszabeszélnek nekik. Az emberek túlterheltek, idegesek és fáradtak, amit csak tetőz gyermekeik szemtelensége. Emiatt hajlamosak vagyunk hirtelen túl heves választ adni jelentéktelenebb dolgokra is. A túlreagálással azonban sokkal nagyobb jelentőséget ad olyan dolgoknak, melyek nem érdemlik azt meg, és gyermeke is úgy érezheti, hogy egyfajta hatalma van az Ön viselkedése fölött.

Ne feledje, ha a visszabeszélésre indulatosan reagál, azzal a helyzet már az Ön problémájává válik, leveszi a felelősséget a gyerekről, a megfontolt felnőtt szintről pedig lecsúszik a kamasz szintjére. Mindezt azért, mert a dühös szavakra reagál ahelyett, ami a szavak mögötti tartalom!

Ne vegye személyeskedésnek!

Egy vita közben megeshet, hogy kiskamasz gyermekének kicsúsznak a száján olyan dolgok, amiket nem is gondol komolyan (pl. „Utállak!). Nem szabad elfelejteni, hogy bármilyen feldúlt is tinédzserkorú gyereke, szereti Önt, és csak a harag beszél belőle! Akár kimutatja, akár nem, igenis fontos neki, hogy Ön mit mond, hogyan reagál!

Ezért amikor a tini személyeskedni kezd, Ön ne válaszoljon ugyanúgy, ugyanabban a stílusban, hanem maradjon higgadtan a tárgynál!

Kerülje a harcot!

Mindig próbáljon meg nyugodtan viselkedni – még ha legbelül nem is az. Annak érdekében, hogy ne fajuljanak el a dolgok, egy bizonyos ponton véget vethet a szócsatának azzal, hogy: „Nem fogok most veled beszélni, csak majd ha lenyugodtál.” Hagyja egy időre magára a gyermekét, hogy mindketten lenyugodhassanak. Ez azért is hasznos, mert a gyerek gyorsan rájön, hogy hiába morog a falnak/szekrénynek, nincs azokra hatással – így könnyebben lehiggad, mintha az Ön további reakcióját kéne lesnie. Ne kezdjünk tehát vitába, ha nem tudjuk megőrizni a nyugalmunkat!

Szabjon határt a visszabeszélésnek!

Ezt határozott, de finom módon tegye. Tisztázza, hogy mi az, amit Ön elfogadhatónak tart és mit nem. Mondjon nyugodt hangnemben valami ilyesmit a kamasznak: „Nem elfogadható az a mód és hangnem ahogyan beszélsz velem. Az emberek nem beszélnek így egymással, és a családunkban is elfogadhatatlan az ilyen beszéd! Nagyon nehéz odafigyelni arra, hogy mit mondasz, ha így mondod!”

A kamaszok számára sokszor nehéz különbséget tenni aközött, hogy mi elfogadható és mi nem, hiszen olyan sok hatás éri őket TV-ből, filmekből és a netről is. Ha nyugodtan, de határozottan és a kamasz számára is érthetően húzza meg a határokat, az a leghatékonyabb. Ne feledje többször is emlékeztetni erre a kamaszt, ha ő tesztelné a határokat!

Legyenek következmények!

A következmények meghatározása a helyzet súlyosságától függ. Először elég lehet, ha csak felállítunk valamilyen szabályt és várjuk, hogy gyermekünk ebből tanuljon. Ha nem mutat javulást a helyzet, akkor szükséges a következményekről való beszélgetés is, melyeket következetesen tartson be! Ne feledje, a kamasz döntött úgy, hogy megszegi a szabályokat!

Legyen tisztában a saját reakcióival!

Gyermeke mondhat olyan dolgokat, amik egyáltalán nem fogják Önt megrázni, de olyakat is, amiket a szívére fog venni. Ne legyen dühös, hanem nyugodjon meg és maradjon észnél! Egy vita közepén nagyon meglepő lehet kamasz gyereke számára, ha Ön kiabálás és veszekedés helyett nyugodt marad és higgadtan viselkedik. Ezzel érzékeltetheti, hogy nem hat Önre a sértés és példát mutathat gyermekének. Sőt, gyermeke visszaszájalása is visszafogottabbá válhat ezáltal!

Hagyjon ki időt!

A vitázás bizonyos időközönként megismétlődik? Ha így érzi, tegyen fel magának néhány kérdést azzal kapcsolatban, hogy mi befolyásolhatja a veszekedéseket. Sok a házija gyermekének? Esetleg Ön érzi magát túlterheltnek? Munka és gyermekével való foglalkozás között érdemes egy kis szünetet tartani, hogy ne legyen hatással a szülő-gyermek kapcsolatra a mindennapi stressz.

Ne feledje, hogy a gyermekének a szájalásról meg kell tanulnia, hogy a konfliktuskezelésnek, a düh levezetésének és a problémamegoldásnak nem ez a módja. Egy beszélgetés során a két fél meghallgatja a másikat és sikerül értelmesen lezárni az ügyet - még akkor is, ha nem teljes az egyetértés.

B.CS.