A serdülőkor nem csak a kamasz, hanem az egész család számára megterhelő időszak. Ahogyan egy kisbaba érkezése is felborítja a korábbi családi dinamikát és a szülők kapcsolatát, úgy a kamaszkor is tartogat kihívásokat. Sokkal inkább akkor kell aggódni, ha a kamasz gyerekünkkel soha nincs konfliktus, hiszen ez az időszak az önálló identitás és a saját énhatárok kijelöléséről szól.

Mi lehet a „megoldás”?

Jogosan merül fel a kérdés, mit tehet a szülő a békésebb együttélés érdekében. Bár biztos, mindenkinek beváló „tuti recept” nem létezik – különösen, ha a gyerekeinkről van szó – az alábbi szempontokat érdemes megfontolni.

Bizalom és kötődő nevelés

Bár sok szülő számol be arról, hogy gyermekével való kapcsolata a kamaszkort megelőzően abszolút konfliktusmentes és nyugalmas volt, ugyanakkor a gyereknevelés, az alapok, valamint a későbbi bizalmi kapcsolat kialakítása, korántsem ekkor kezdődik.

A korai kötődés általában az első évben alakul ki, de az érzelmi biztonságnak az ilyenfajta megteremtése a gyermek későbbi élete szempontjából is nagyon fontos. Ezt elsősorban a szülő érzékenysége, ráhangoltsága és a gyermekkel szembeni reakciókészsége határozza meg. A gyermek életében az elsődleges gondozó az anya és/vagy az apa (0-18 hónapos korig általában az anya, 18-36 hónapos korban kezd egyre jelentősebb lenni az apa). Stresszhelyzetben, betegség vagy félelem esetén egy csecsemő általában akkor nyugszik meg, ha az elsődleges gondozó próbálja megnyugtatni. A különböző kötődési stílusokkal Mary Ainsworth¹ foglalkozott elsőként, ám újabb kutatások alátámasztották, hogy a kötődési típus a későbbi társas, érzelmi, viselkedési és problémamegoldó készségekre is hatással van. A szülő feladata tehát minden életkorban az, hogy minél érzékenyebben és a helyzetnek megfelelően reagáljon a gyermek érzéseire. Ez kamaszkorban jelentheti azt, hogy tiszteletben tartjuk, ha nem akar beszélgetni, de biztosítjuk róla, hogy elérhetőek vagyunk.

Asszertív kommunikáció

Hasznos eszköz az asszertív kommunikáció, amely az agresszív és az alárendelődő viselkedés között helyezkedik el. Szülőként nyilván jogunk van kérni vagy elvárásokat állítani a gyermekünk felé, pl. beszéljen velünk tisztességesen, tegyen rendet a szobájában vagy érjen haza időben, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket a kéréseket, hogyan fogalmazzuk meg. Ha kiabálunk, indulatosak vagyunk és „nagy jelenetet rendezünk”, az nagy valószínűséggel benne is ellenállást fog kiváltani, ám az sem megoldás, ha mindig mindent ráhagyunk.

Egyértelmű kérések

Igyekezzünk kéréseinket röviden, tömören és lehetőleg E/1-ben megfogalmazni, a saját szempontjainknak hangsúlyozásával. Pl. Rosszul esik, hogy amikor fáradtan hazaérek a munkából, még a házimunkában sem kapok segítséget és udvariatlan vagy.

NEM

Ha biztosak vagyunk a véleményünkben, akkor határozottan mondjunk nemet. Ha viszont nem, kérjünk gondolkodási időt!

Empátia

A gyerekek már egészen kicsi koruktól figyelik és másolják a szüleiket, így az empátia szempontjából sem mindegy, milyen mintát mutatunk. Pl. Tudom, ez az időszak, most téged is megvisel.

Közös megoldás

Ha van ötletünk a megoldásra, akkor közöljük vele vagy vitassuk meg együtt. Pl. Mi lenne, ha elmennél este a buliba, de másnap reggel segítenél a takarításban?

Átkeretezés

A szülők hajlamosak bíráskodni és ítélkezni. Ezek a negatív címkék azonban akár felnőtt korig is elkísérhetnek egy gyereket. Összpontosítsunk inkább a viselkedésük pozitív oldalára! Rendkívül nehéz egy makacs és lázadó gyerekkel bánni, de érdemes mégis azt keresni, vajon mi vezetett ehhez a viselkedéshez? Lehet, hogy egy határozott és kitartó gyerekről van szó, aki csak túlságosan le van terhelve az iskolában, miközben a hormonok is dúlnak benne. Jó ötlet lehet listát írni a gyerekünk negatív tulajdonságairól, majd egyenként megvizsgálni, hogy ezek miből eredhetnek és átírni őket.

Humor

Az egyik legjobb módja a feszültség oldásának és egy új prespektíva bemutatásának a humor. Vigyázzunk azonban, hogy ezzel ne sértsük meg a gyerek érzéseit!

(Szerző: Erdélyi Krisztina, pszichológus)