A csokoládé fogyasztása igazi boldogságérzetet vált ki a vele függőségi viszonyban lévők esetében. Ám az édesség tartós fogyasztása fokozza az elhízás kockázatát, amely olyan frusztrációt válthat ki, amely elől fokozott csokoládéfogyasztásba „menekülnek”. Az ördögi körből úgy lehet kitörni, ha a függők megtanulják, milyen az igazi éhségérzet, hogy csak akkor egyenek, amikor tényleg éhesek.

A rossz időjárás és a kevés napsütés közvetve azt eredményezheti, hogy érezhetően megnő a csokoládé, gyorsételek vagy chipsek fogyasztása. A frusztráció kiváltotta evés azonban tovább fokozza a bűntudatot, s amellett még a mérleg is jócskán többet mutat.

Miért nem zöldségeket nassolunk?

A megrögzött nassolók jellemzően nem a zöldségekre vagy gyümölcsfélékre vetik rá magukat, hanem – az esetek többségében – a magas kalóriatartalmú élelmiszerekre. Az ember úgy van „összerakva”, hogy ösztönszerűen a cukrokkal és zsírokkal tölti fel raktárkészletét.

Némi „vigaszt” jelent, hogy mindenki hajlamos arra, hogy „unaloműzésből vagy bizonyos tényezők kiküszöbölése érdekében az evésbe meneküljön” – mondja Michael Schellberg hamburgi pszichológus és pszichoterapeuta. Ám ez nem teszi elfogadhatóvá a csokoládé függőségszerű fogyasztását; ugyanakkor az is igaz, hogy nála rosszabb alternatívák is vannak az alkohol és a cigaretta „személyében”.

Számos ember hajlamos arra, hogy bizonyos érzéseket – mint a félelem vagy bizonytalanság –evéssel kompenzáljon, és az ételeket nyugtatóként használja. Ilyen esetekben tulajdonképpen nem a testünk éhezik, hanem lelkünk. „Érdemes mindenkinek kipróbálnia, milyen érzés is a tényleges éhezés, mivel napjainkra már teljesen elfelejtettük” – tanácsolja Uwe Knop táplálkozásszakértő. A test éhezése kétségkívül teljesen más érzés, mint amikor csak lelkünk kíván meg némi ennivalót. Ha a test jóllakott, ám kedvet kapunk valami harapnivalóra, ne a csokoládé vagy a chips akadjon kezünkbe.

Frusztráció és evés

A frusztrációs evésnek – a szakértők szerint – más oka is van: az ételt a legtöbb esetben nem megízlelve, lassan fogyasztjuk el, hanem csak gyorsan lenyeljük. Abban az esetben, ha kedvünk szottyan egy kis nassolnivalóra, Knopp szerint az a legjobb megoldás, ha megvárjuk, hogy a hirtelen jött farkasétvágy csillapodik. Tanácsos elterelnünk figyelmünket: a zenehallgatás, séta, vagy az irodai munka ilyenkor nagyon hatásos tud lenni.

Egyes szakértői körök szerint az is jó megoldás lehet, ha az ellenségnek egyenesen a szemébe nézünk: egyszerűen tegyük a hőn áhított élelmiszert magunk elé, és figyeljük meg testi-lelki reakciónkat. Ezzel mintegy kívülről figyelhetjük meg csatánkat a nassolnivalóval, s nem vagyunk annyira kiszolgáltatva érzéseinknek. Rövid idő elteltével pedig el kell tűnjön az ellenállhatatlan érzés, hogy a kiszemelt csokoládé nélkül nem tudunk létezni…

A sport is hatásos fegyver

Schellbergnek további ötletei vannak arra vonatkozólag, hogyan küzdjünk meg a frusztráció miatti evéssel: rá kell jöjjünk, mi is az az ok, amely elől az evésbe menekülünk. „Emellett a sportolás is nagy segítségünkre lehet, hiszen aki rendszeresen sportol, az automatikusan változtat étkezési szokásain is” – mondja a terapeuta.

Ugyanakkor ő is osztja azon szakértői körök véleményét, amely szerint kifejezetten káros, ha ilyenkor eltiltjuk magunkat a csokoládéról (vagy más nassolnivalóról). Az ilyen drasztikus tiltásoknak előbb-utóbb az a vége, hogy úgyis megszegjük ígéreteinket, és utána minden korábbi mennyiségnél többet fogyasztunk belőle. „Nem az a lényeg, hogy megfogadjuk, hogy soha többé nem fogyasztunk csokoládét” – hangsúlyozza Schellberg.

Knopp szerint annak a felfogásnak sincs értelme, hogy az élelmiszereket, egészséges és egészségtelen kategóriákba soroljuk. Testünk elméletileg meg tudja ítélni, mi az egészséges és egészségtelen számára, ugyanakkor ez csak a kiegyensúlyozott táplálkozás során bizonyul igaznak. További feltétel, hogy csak akkor együnk, ha tényleg éhesek vagyunk, s az étkezésekből ne érzékeink kényeztetése legyen.

(KamaszPanasz)