Beszélgess a szüleiddel a depresszióról!
Egy ideje rosszul érzed magad? Unod az iskolát, a jegyeid egyre rosszabbak, és nem találod a megfelelő energiát ahhoz, hogy javíts ezen? Mostanság sokat veszekedsz az anyukáddal, és a barátaiddal sem jobb a helyzet? A problémáidat a depresszió is okozhatja. Hogy mondd el a szüleidnek?
A depresszió
A depresszió bonyolult, és sok különböző jele lehet annak, ha valaki depressziós. Ha depressziósnak vagy magányosnak érzed magad és olyan problémáid vannak, amiket nem tudsz egyedül megoldani, akkor segítségre és támogatásra van szükséged. Ha teheted, fordulj valamelyik szülődhöz segítségért.
Készülj fel a szüleiddel való beszélgetésre!
Ha a szüleiddel akarsz a depresszióról beszélgetni, ahhoz sok bátorságra és anyitottságra lesz szükséged. Talán kínosnak fogod érezni azt, hogy a mély érzéseidről kell beszélgetned a szüleiddel, és még nehezebb lehet úgy kitárulkozni, ha te magad sem tudod biztosan, hogy mi folyik benned.
De ne hagyd, hogy bármilyen nehézség visszatartson! A szülők néha olyan új nézőpontokra tudnak rávilágítani, amelyeknek segítségével rendezheted a dolgaidat. Ha kibeszélsz magadból mindent, az is segíthet tisztábban látni magad.
Vajon hogyan fognak reagálni a szülők? Vajon anya mérges lesz? Vajon apa csalódott lesz? Természetes az aggodalmad, de a szüleid valószínűleg megértőek és támogatóak lesznek.
Hogyan kezdd a beszélgetést?
Keress olyan időpontot, amikor nyugodtan beszélgethetsz az anyukádat vagy az apukádat. Kezdheted úgy is a beszélgetést, hogy: „Beszélhetnénk? Úgy érzem, depressziós vagyok.” Vagy a következő módon: „Mostanában depressziósnak érzem magam, és rosszul gondolkodom a dolgokról. Azt hiszem, beszélgetnem kellene valakivel.”
Ha nem tudod rávenni magad, hogy személyesen beszélgess a szüleiddel, írj levelet nekik, amin az áll, hogy beszélnetek kell. Néha a beszélgetés önmagától elkezdődik. Például ha dühös vagy, ha sírsz, vagy ha megtörsz valami miatt, egyszerűen csak kikottyantod a valódi érzéseidet. Ez is jó kezdete lehet a beszélgetésnek, amire szükséged van.
Ha tényleg nagyon zaklatott vagy, le kell nyugodnod (legalább egy kicsit), hogy értelmes beszélgetésbe tudj kezdeni. Így a szülő komolyan fog venni.
Mi van, ha a szüleimmel veszekszem vagy bajban vagyok?
Ha veszekedtek vagy egyáltalán nem is beszélgettek a szüleiddel, nehezebb lehet segítséget kérni tőlük. Kezdd azzal, hogy olyan időpontot választasz, amikor nem vitatkoztok. Ha szükséges, kezdheted bocsánatkéréssel is. Például: „Ne haragudj, hogy olyan tiszteletlen voltam mostanság.” Vagy: „Ne haragudj, hogy olyan sok mindent összezavartam.” Aztán pedig mondd, hogy: „Beszélnünk kell.” Vagy azt, hogy: „Szükségem van a segítségedre, azt hiszem, lehet, hogy depressziós vagyok.” Hidd el, apukád vagy anyukád le lesz nyűgözve az érett viselkedésedtől.
| Jogaink a pszichológusnál |
| Ha orvoshoz megyünk, mindannyian tudjuk, hogy mi vár ránk: köszön, elmondjuk a panaszainkat, esetleg megnéz valamit, majd receptre gyógyszert ír fel. De ha egy pszichológust keresünk fel, sajnos sok esetben nincs a kezünkben semmilyen forgatókönyv. Azt sem tudjuk, hogy pontosan mihez van jogunk. Tovább a cikkhez |
Mi a következő lépés?
Ha egyszer belekezdesz a beszélgetésbe, a szüleid valószínűleg kérni fognak arra, hogy meséld el részletesen, mi zajlik benned. Ez a rész meglepően könnyű lehet, hiszen meg fogsz végre könnyebbülni, hogy kiöntheted a szíved.
Az is lehet viszont, hogy ez nehéz lesz. Talán nem leszel benne biztos, hogyan öntsd szavakba az érzéseidet. Ha nem tudsz megmagyarázni valamit, mondd azt, hogy: „Tényleg el akarom mondani, de most nem találom a megfelelő szavakat.” Gondolkodj rajta többet és később próbáld meg újra elmondani. A szüleid aggódni fognak és meg fogják kérdezni, hogy hogy vagy. Ez nem bosszantás akar lenni, a törődésüket fejezik ki így.
Lehet, hogy a szüleidnek ugyanolyan nehéz lehet beszélni a depresszióról, mint neked. Talán több beszélgetés után jobban fogod érezni majd magad.
A szüleid segíteni fognak. Ha pedig úgy látják, szakszerű segítséget kérnek egy pszichológustól.
(KamaszPanasz - H. I., forrás: teenshealth.org)
Kapcsolódó cikkek
