Elsősorban magatartási és tanulási tünetekben jelentkeznek a nevelési problémák. Amikor a gyermek felismeri, hogy én és a másik nem egy és ugyanaz a személy, elkezdődik a gyermeknevelés nehezebb szakasza.

A figyelmetlenség oka, mint mindennek, sokféle lehet. A leggyakoribb, amire ritkábban gondolunk, hogy környezetében annyi új inger éri a gyermeket, hogy mindig az újabb köti le. Nem marad ideje arra, hogy egy dologban elmélyedjen, jön a következő, az újabb a szebb, a hangosabb a színesebb a váratlanabb.

Van olyan figyelmetlenség, amelynek a hátterében értelmi (mentális retardáció) probléma állhat, de ezt csak szakember tudja, vizsgálatokkal, hitelesen megállapítani! Sose a szomszéd gyerekhez mérjük a sajátunkét! Ebben az esetben célzott fejlesztéssel, a lemaradástól függően, jelentős javulás, gyógyulás érhető el.

A szorongó gyerek is lehet figyelmetlen. Ebben az esetben is a figyelmetlenség nem ok, hanem az okot elrejtő tünet. A szorongás okainak gyakran nem könnyű feltárásával javulhat és megszűnhet maga a tünet. Ehhez is vegyük igénybe pszichológus segítségét, megéri!

Gyakran a figyelmetlenség hívja fel a figyelmet valamilyen érzékszervi hiányosságra, pl. hogy a gyerek nem lát vagy nem hall és így nem is ért jól.

Ha családi konfliktus van, ami folyamatos feszültséget tart fenn otthon, akkor a kisgyerek önvédelemből megtanul "helyzeti süket" lenni. Nem akarja hallani, ami körülötte történik meg.

Ugyanilyen okokból előfordulhat "helyzeti vakság" is, amikor nem akarja látni, ami mellette történik Ez esetben is csak szakember tud segíteni.

A szülők szerepe

A tekintélyét, hitelét elveszítő, kusza értékrendű, következetlen szülő ne csodálkozzon, ha gyermeke figyelemzavartól szenved, rosszul tanul, nem halad, lemarad, alvás és evészavartól szenved, hangulata nyomott, viselkedése szorongó vagy éppen agresszív.

A figyelmetlen gyerek esetében gyakran tapasztaljuk, hogy őrá se figyelnek. Azt tehet amit akar, lerázzák, mert az a cél, hogy ne legyen vele gond.

Próbálgat mutatni valamit, közölni valamit, de gépies "aha! aha!" az, amit a figyelem helyett kap cserébe. Ezt persze a szülő nem veszi észre, mert mással van elfoglalva, nem a gyerekével.

Azt persze észreveszi, ha a gyerek nem figyel őrá. Pedig gyakran saját tükörképünk, amit a gyerekünk viselkedésében viszontláthatunk.

(WEBBeteg)