Van-e különbség a barna, és a nyers nádcukor között? Melyik cukorfajta előállítása terheli legkevésbé a környezetet?

Leszögezhetjük a tényt: a nyugati társadalmakban rengeteg cukrot fogyasztanak. Szinte minden étel hozzáadott cukrot tartalmaz, és a legtöbben otthon is méz helyett cukorral édesítenek. Mivel több formában kapható, érdemes bepillantani az előállításuk módjába, mert így kiderül: nem egyforma mértékben terhelik a környezetet, és az emberi szervezetet sem.

Nyers nádcukor

A cukornádat tisztítás és aprítás után préselik és az így kinyert levet mésztejjel keverik. Ez beállítja a megfelelő pH-t, és segít kicsapatni a szennyeződéseket. Párologtatással eltávolítják belőle a felesleges folyadékot, és centrifuga segítségével kialakítják a jellegzetes, kristályos formát. Ezt utána tovább szárítják, hogy szemcséssé váljon. A nyers cukor barna színét a benne maradt melasznak köszönheti.

Finomított, fehér cukor

Ez a cukor leggyakrabban használt formája. Ahhoz, hogy a nyers nádcukorból fehér cukrot állítsanak elő, az előzőekhez még több lépést hozzá kell csapni. Először is, ha párologtatás előtt kén-dioxidot kevernek a masszához, az hatékonyan kifehéríti a cukornád szirupot. Foszforsavat és kalcium-hidroxidot is adhatnak hozzá, ezek képesek felfogni a szennyeződéseket. A szén-dioxid erre a célra ugyanolyan hatásos.

Az így elkészült szirupot aktív szénen vezetik át, ami kiszűri belőle a melaszt, majd a masszát vákuum segítségével kristályosítják. Ezt tovább szárítják, mígnem olyan formát ölt, mint amilyet a boltokban kaphatunk.

Barna cukor

A barna cukor valójában finomított cukor, amihez melasz szirupot kevernek, majd újból kiszárítják. Tehát sokkal több feldolgozást igényel, mint a nyers nádcukor.

A cukorfajták környezetre gyakorolt hatása

Itt is igaz az általános megállapítás, hogy minél kevésbé dolgoznak fel egy terméket, előállításakor annál kevesebb energiát és vegyszert használnak fel, és a termelt hulladék (szennyvíz) mennyisége is annál kisebb. Ezért környezeti hatás szempontjából a legkedvezőbb a nyers nádcukor előállítása, mert ez csak néhány finomítási lépésen megy át – míg a legmegterhelőbb a környezetnek a barnacukor gyártása, hiszen itt a finomított cukrot alakítják tovább barna cukorrá. Ezért a környezetnek a legkedvezőbb, ha nyers nádcukrot vásárolunk.

Sajnos azonban a cukor előállítása nem csak a konkrét előállítási lépések során szennyezi a környezetünket. A cukorgyárakból származó szennyvíz és hulladék komolyan károsítja a lokális környezetet, a cukornád termelésekor felhasznált, mérgező növényvédő-és rovarirtó szerek pedig beszivárognak a talajba és a talajvízbe. A cukornád learatása előtt a leveleit leggyakrabban égetéssel távolítják el, ilyenkor minden évben rengeteg szén-dioxid kerül a levegőbe. Emellett pedig nagyon sok természetes élőlénytársulást irtanak ki igen érzékeny területeken csak azért, hogy a növekvő igényeknek megfelelő mennyiségű cukor előállításához elegendő cukornádat termelhessenek.

Tényleg szükségünk van a cukorra?

Cukrokat a saját szervezetünk meglepő hatékonysággal állít elő összetett szénhidrátokból és más egyszerű cukrokból (például a gyümölcsökben található gyümölcscukorból), tehát valójában a nádcukorra (szacharózra) nincs feltétlenül szükségünk. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen le kell mondanunk róla, de tisztában kell lennünk vele, hogy a szükségesnél és egészségesnél jóval nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőle. Ha kevesebb cukrot fogyasztanánk, és annak is a lehető legkörnyezetbarátabb fajtáját, vagyis nyers nádcukrot, már kisebb terhet rónánk a környezetünkre. Ráadásul egy-két lyukas fogat is megspórolhatnánk vele.

(M. N.)