Elsősorban magatartási és tanulási tünetekben jelentkeznek a nevelési problémák. Amikor a gyermek felismeri, hogy én és a másik nem egy és ugyanaz a személy, elkezdődik a gyermeknevelés nehezebb szakasza.

Még a legjobb családokban is előfordulhat, hogy a gyerek tanulmányi eredménye az addig megszokottal ellentétben komolyan romlik. Ilyenkor természetes reakció a szülőtől, hogy megdöbben, dühös és ideges lesz, vagy rettenetesen zavarba jön, úgy érzi, „tudnia kellett volna”, hogy valami baj van, és az is előfordulhat, hogy a helyzet áldozatának érzi magát.

Előbb vagy utóbb a legtöbb kamasznál előjönnek bizonyos problémák, melyek épp az adott korosztályra általánosan jellemzőek. Rendszerint valamilyen változás hatására következnek be, például iskolaváltás esetén (általánosból középiskolába, vagy költözés miatti iskolaváltás okozhat nehézségeket a gyerekeknek).

Bizonyára már Ön is futott bele olyan párbeszédbe gyermekével, amikor jobbnak látta, ha enged, ahelyett, hogy kitartana saját álláspontja mellett. Számtalan ilyen helyzetet lehetne említeni, azonban mindegyiknek ugyanaz a lényege: a gyerek addig fújja a mondandóját és jár a szülei nyakára, amíg azok jobbnak látják bedobni a törölközőt, és engedni az akaratának.

Egy tanulmány szerint az ADHD-val érintett gyerekeknél magasabb a kockázata annak, hogy fiatal felnőttként drog- és alkohol problémákkal néznek szembe.

A 14 évesek már javában a pubertás korban járnak, és próbálnak egyre több jogot és szabadságot követelni a szüleiktől.

Az eredményes gyereknevelés egy éppen lázadó korszakát élő kamasz esetében csöppet sem egyszerű, szinte lehetetlen feladatnak számít a szülők részéről. Ilyenkor napi szinten kell szembenézni a világgal harcoló tinivel és annak gondjaival.

Sajnos vannak olyan dolgok, melyeket kamasz gyermeke csinál, de jobb, ha ráhagyja. Fontos okosan átgondolni, hogy milyen harcokba megy bele kamasz gyermekével, hiszen ha mindenen összeveszik vele, akkor pár éven keresztül mást sem fognak csinálni, csak harcolni.

Az irányíthatatlan fiatalok többsége úgy gondolja, hogy már elég nagy ahhoz, hogy kezébe vegye az élete irányítását. Igaz ugyan, hogy tévednek, de ezzel a mentalitással gyakorta állítják falhoz a szüleiket, akik ezért kénytelenek felvenni a védelmi pozíciót, és remélni a legjobbakat.

Még az olyan családok esetében is, ahol az idő nagy részében minden a legnagyobb rendben folyik, előfordulhatnak néha-néha ellentétek, viták, eltérő érdekek. A kérdés, hogy az ilyen helyzeteket hogyan lehet jól kezelni.

A gyerekkel kapcsolatos rossz élmények nem érnek véget a pelenkás korszak lezárultával. Éppen ellenkezőleg, minél nagyobb a poronty, annál több probléma merülhet fel a nevelése során.

A tinik különböző okok miatt hazudhatnak a szüleiknek. A háttérben meghúzódó probléma súlyosságától függően akár maga a hazugság ténye is elhalványulhat a szülő szemében.

A saját csemetéjüket gyakran úgy ismerik a szülők, mint aki segítőkész és szorgalmas, idejében megcsinálja a házi feladatát, segít a háztartásban, jól nevelt. Nehéz elhinni, hogy ez a gyerek képes mások értékeinek az eltulajdonítására is.

Mi a helyzet azokkal a tinikkel, akik nem hajlandóak szót fogadni szüleiknek? Vajon ők képezik a kivételt, a szélsőséget, vagy ez is csak a „normális” tinédzserlét velejárója? Miért van, hogy a kamasz nemcsak figyelmen kívül hagyja azt, amit a szülő mond neki, hanem egyenesen kerüli az olyan helyzeteket, ahol esetleg hallgatnia kellene rá?