Mindannyian kialakítottunk egy képet magunkról, a saját értékeinkről és hibáinkról. Ugyanakkor a szemünk előtt lebeg közben egy másik kép is, méghozzá az, amivé válni szeretnénk. Mikor lehet ebből a kettősségből probléma?

Mint tudod, akkor kerülsz mókuskerékbe, ha kifogysz az ötletekből és a motivációból. Például ez lehet az eredménytelenség. Ha többet dolgozol, akkor sem tudsz semmi használhatót elérni. Miközben dolgozik az ember, alkalmanként mókuskerékbe kerülhet (különösen akkor, amikor egyfolytában dolgozik, pihenés nélkül). Ilyenkor hosszú napokat is eltölthetünk a számítógép előtt úgy, hogy semmit nem alkotunk. Elég frusztráló tud lenni.

Most őszintén: voltál már féltékeny a testvéredre? Magadnak bevallhatod, hiszen a mindennapos viták, veszekedések, huzavonák mögött bizony nagyon gyakran ez áll. Természetes érzés, amivel minden embernek meg kell küzdenie, akinek testvére van - csak az nem mindegy, hogy meddig tart, milyen intenzitású, illetve hogyan tudsz felülkerekedni rajta.

Tele van a szekrényed olyan ruhákkal, amiket már nem használsz? Itt az idő egy kis jó cselekedetre! Ha eladományozod azokat a darabokat, amiket nem hordasz, nagyon sok rászorulónak segíthetsz!

Mi is pontosan az intuíció? Ez egy olyan képesség, mely segítségével érvelés nélkül is „tudunk” valamit, vagy legalábbis van egy megérzésünk. De miben lehet ez a képesség a segítségedre? És van valamilyen tudományos magyarázat mögötte?

Az én-idő divatos fogalom manapság, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy jusson időnk saját magunkra is. Csak magunkra, és csakis minőségi időben mérve. Amikor kizárólag azzal töltjük a perceket (szerencsés esetben órákat vagy akár egy egész napot), amivel mi szeretnénk, amit mi választottuk, ami rólunk és értünk szól.

Gyermekbántalmazás. Egy probléma, amiről nem csak beszélni kell, hanem tenni is kell ellene, méghozzá minél gyorsabban és hatékonyabban. A jelenség sajnos nem egyedi, naponta szenvednek el gyerekek testileg-lelkileg az egész életükre kiható súlyos sebeket, mert nem kapnak elegendő figyelmet a környezetüktől. Mert, ha kapnának, akkor lenne, aki közbeléphetne: szomszéd, rokon, tanár, védőnő, orvos, ismerős.

Kötődés. Mit jelent a számodra ez a szó? Fontos lenne ezt tudni, mert a ragaszkodási stílusod nagymértékben befolyásolni fogja az életedet, a kapcsolataidat, azok erősségeit és gyengeségeit. A kötődés gyermekkorban jön létre szüleiddel vagy a gondozóiddal, és felnőttként a kapcsolataid működési modelljeként működik.

Aggódsz amiatt, hogy nem lesz bevételed az egyetem alatt, vagy csak szeretnéd jobban beosztani a diákhiteledet? A megfelelő helyen jársz!

Mindannyian ismerjük azt a bizonyos kényelmetlen érzést egy-egy helyzetben. Lehet, hogy izgulsz, amikor új emberrel találkozol, vagy izzad a tenyered, ha nyilvánosan kell beszélned. Az ilyen helyzetek rémisztőek lehetnek, de van, akinél már fóbiáról beszélhetünk.

Hiszed vagy sem, de téged is nap mint nap befolyásolnak - sokszor anélkül is, hogy az feltűnne a számodra. Számtalan olyan hatás ér, ami befolyással lehet a gondolkodásmódodra, a döntéseidre.

Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, amikor szakítunk valakivel. Még nehezebb úgy szakítani, hogy nem bántod meg az illetőt. Mit is kellene mondanod? Próbálj ki ezek közül egyet!

Szóval, találkozol egy lánnyal, szerelmes leszel, és úgy gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben van. Így kezdődik a történet a legtöbb pár esetében. Később mondja a barátnőd, hogy szüksége van egy kis térre. Nem érted, hogy miért érez így? Itt van néhány lehetséges ok, hogy miért akarhat egy kis szünetet.

A legtöbb kapcsolatnak vannak tipikus hullámvölgyei. A párok dühösek lehetnek, nem értenek egyet, és akár szakíthatnak is. De az a hullámvasút, amelyen a tinédzserek a digitális ismerkedés során átmennek, minden, csak nem normális.

Nagyon félek, és egyben undorodom a pókoktól. Ha meglátok egyet a szobámban, meg se merek mozdulni. Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire tőlük? Lehet egyáltalán ez ellen valamit tenni? Válogatás a KamaszPanasz Szakértő válaszol rovatának kérdéseiből.

Minden perced mértani pontossággal van beosztva. Az ébredéstől az elalvásig megszokott rend szerint telnek a napjaid. Iskola, tanulás, szakkör, korrepetálás, edzés, verseny, otthoni teendők - nincs időd a tétlenségre. Alig jársz el a barátokkal bulizni, alig beszélgetsz a szüleiddel (te sem érsz rá, ők sem érnek rá), hajtod magad előre.

Kamaszkorban éppen a változások és próbálgatások időszakát éled, ami nagyon helyes. Ebben a korban teljesen normális, hogy keresed önmagad, próbálod meghúzni a saját határaidat és kialakítani az önálló felnőtt identitásodat.

A fóbiák tárháza igen széles: egyesek a pókoktól, mások a magasságtól, megint mások a tűtől félnek. Sokan vannak viszont, akik a társas helyzetekben szoronganak, olyannyira, hogy még enni sem mernek mások előtt.

Moliere művében Argan egész életét kitölti az, hogy betegségeket képzel, és orvosról orvosra jár. Semmi másban nem hisz, csak az orvosokban és orvosságokban. A mű a 17. században íródott, de „képzelt” betegekkel ma is találkozhatunk.

Állandóan versenyzünk egymással: a sportpályán, a mindennapokban, az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, a villamoson, az autópályán - lényegében bárhol, ahol az a tét, hogy ki éri el előbb a céljait. A verseny motivál, izgalmat ébreszt, feltölt energiával. Mindez hasznos és jó, mindaddig, amíg nem okoz frusztrációt.